Első

Baekhyun

Hétköznapi élet, még több hétköznapi élet és persze a szemét hétköznapi élet! Utáltam! Mindig is utáltam, hogy minden ugyanolyan monoton volt, és minden egyes napom ugyanolyan szarul telt. Egyetem, tanulás, hülye szobatárs és az ehetetlen menzai koszt. Egy évig bírtam, de utána hamar meguntam ezt az életmódot, ezért váltottam. Kellett is, mert úgy éreztem, hogy megőrülök, ha ezt a szenvedést folytatom tovább. Így esett meg, hogy bevetettem magam a minden szociális élet kialakulásában résztvevő partik közepébe. Jól tettem. Iszonyatosan jól tettem, mert így megismerkedtem egy sráccal, akivel egész jól elvoltunk éjszakánként. Olyan szinten, hogy az egyik túllőtt este után az ágyamba került. Onnantól kezdve minden hétvégén együtt voltunk, és ez kifejezetten segített nekem minden téren. Jobb volt a közérzetem, nem éreztem, hogy beposhadok a szobába, és még a tanulás is könnyebben ment.

*

Egy piros, apró mintákkal díszített tollal játszottam unottan. Gurítottam rajta egyet, majd felkaptam két ujjam közé, és leírtam egy mondatot, amit fontosnak tartottam. Bár sokszor már nem is jegyzeteltem ezen az órán, mert eszméletlenül unalmasan adta elő a prof. Sőt… az nem volt kifejezés rá, hiszen majdnem mindenki elaludt az óráján. Esküszöm, sokkal jobban elment volna egy óvó bácsinak (aki altat a hangjával), mint egy egyetemi tanárnak.  

A mellettem lévő gyerek is már bóbiskolt, meglehetősen kimerültnek tűnt. Nem nagyon ismertem, csak néha futottam össze vele egy-egy bulin, vagy épp a folyosón, mert egy szinten laktunk. Köszönőviszonyban voltunk, meg párszor elkértük egymástól az anyagot, ha épp egy kurzuson voltunk, de semmi több nem volt. Amúgy is furcsának tartottam őt. Állandóan vigyorgott, és ilyenkor úgy nézett ki, mint egy hülye macska. Én meg utáltam a macskákat. Túlságosan akaratosak voltak és legszívesebben fejen rúgtam volna őket. Na, meg az is rátett, hogy allergiás vagyok rájuk.

Alig vártam már az előadás végét, de még fél óra volt hátra. Péntek, utolsó óra! Én pedig itt szopok, és képtelen vagyok másra gondolni, csak arra, hogy végre hazamegy az idióta szobatársam, és majd dughatok egy jót. Hát pénteken négy órakor ez járt a fejemben. Minden egyes nyamvadt pénteken.

A sor szélén ültem, hogy ha vége ennek az unalomnak, egyből tudjak szaladni és megtalálhassam Yixinget, hogy utána az ágyamban végezzük, és mindaddig kényeztessük egymást, míg zihálva el nem megyünk. Igen… Néha elgondolkodtam már azon, hogy nem viszem-e túlzásba ezt a dugás témát, de… végül mindig arra lyukadtam ki, hogy egy hormonoktól túltengő fiatal férfi vagyok, és csak hétvégén szexelek. Ez kifejezetten kevés is, bár… az mellékes, hogy akkor négy-öt menetet is kiharcolok magamnak.

- Akkor jövő héten zh az eddig leadott anyagokból – szólt a prof öreg, rekedtes hangján, de ilyenkor a diákok többsége már készülődött, így alig lehetett hallani. Jongdae, aki mellettem majd elaludt, alig bírta összeszedni magát, hogy elinduljon. – Köszönöm a figyelmet – adta meg a végszót, ami épphogy eljutott fülemig, már rohantam is kifelé.  

Szaladtam, szaladtam egyenesen a kollégiumig. Már lázban égtem, hogy majd végre érinthetem azt a testet, és szétmarhatom azt a tökéletes szájat. Nagy izgalommal léptem a tipikus zöld borítású liftbe egy csaj mellé, majd vigyorogva megnyomtam a hatodik emeletet. A harmadikon kiszállt a lány, köszöntem neki, ő is nekem, mint általában mindenki, aki itt lakik (ha ismerem, ha nem). Bal lábam már ingerülten járt, teljesen ki voltam éhezve. Megszólalt a kis csilingelős hang, és már nyílt is az ajtó. Hatalmas lendülettel léptem ki rajta, hogy jobbra fordulva a szobámba rohanjak, de akkor a táskával jól megrakott szobatársamnak ütköztem.

- Bocs… - vigyorogtam, majd kezet ráztam vele és jó utat kívántam neki. Annyira jó volt, hogy elment hétvégenként, így az egész szoba az enyém lehetett. Előkaptam a kulcsomat, gyorsan a zárba dugtam, és mikor már végre benn voltam, egyből felhívtam Yixinget. Hirtelen elkezdett fájni a hasam, talán a tegnap megivott lötty miatt, amit a kollégium melletti úton kaptam ajándékba egy nagyitól, azzal az indokkal, hogy ez majd megváltoztatja a hétköznapjaimat. Hülye babonák… sosem hittem bennük.

Nem foglalkoztam a kis fájdalommal, csak türelmetlenül várakoztam. Mikor hallottam, hogy kopogás nélkül bejött valaki, egyből felpattantam az ágyról és tudva, hogy Yixing jött, azonnal nekivetettem magam az érkezőnek. Megcsókoltam a rég ízlelt ajkait, s már egyből felsőjével babráltam, mikor megfogta a kezemet.

- Várj egy kicsit, még meg sem jöttem – mosolyogta kedvesen. Ezt szerettem benne, hogy mérhetetlenül jólelkűnek tűnt, de ezt az oldalát az ágyban egyáltalán nem mutatta. Ott mindig úgy viselkedett, hogy azt nekem öröm volt érezni. – Még az ajtót sem zártam be – nevette, majd az egyik kezével hátranyúlt és a benne hagyott kulcsot elfordította.

- Nem érdekel – suttogtam, majd újból megcsókoltam őt.

Jongdae

Annyira. Rohadtul. Unalmas. Komolyan, nem is értem, hogy lehet ilyen monoton órákat tartani. Oké, volt egy pár ilyen tanár, aki olyan lassan és halkan beszélt, hogy simán el tudnék aludni az előadásán, de ez a tanár még az átlagtól is rosszabb volt. Vagy lehet, hogy az a furcsa „bájital” – ahogy az öreg nénike nevezte – miatt vagyok ennyire fáradt. Mondjuk, kétlem, mert tényleg nagyon egyhangú az előadás.

Már alig bírtam nyitva tartani a szemem, nem hogy jegyzetelni is, de az nem kerülte el a figyelmem, hogy a mellettem ülő Baekhyun, vagy hogy is hívták, nagyon unja már az egészet, bár nem tűnt fáradtnak, inkább csak izgatottnak. A tollat folyamatosan pörgette az ujjai között, néha a lábával is dobolni kezdett, de lehet, ez neki fel sem tűnt, engem mégis zavart. Magával a sráccal nem volt bajom, voltak együtt előadásaink, na meg egy emeleten laktunk a koleszban, szóval nagyjából ismertük egymást, néha jegyzetet is cseréltünk, de semmi több.

Az viszont kifejezetten idegesített benne, hogy rengeteget tudott beszélni. Szerencsére nem nekem, de mikor néhány bulin összefutottam vele, már én voltam rosszul attól, hogy be nem állt a szája. Oké, én sem vagyok egy visszahúzódó ember, de basszus, még össze sem akad a nyelve a hadarásban. Tuti, hogy nem ember. Mondjuk, nem mintha, annyira érdekelne… Kínomban már legszívesebben lefejeltem volna a padot, ahogy a diákok nagy része, de tudtam, hogy hamarosan vége az előadásnak, így úgy voltam vele, hogy kibírom, aztán majd a koleszban pihenek egyet. Este pedig egy buliba vagyok hivatalos, szóval össze kell szednem magam.

Mikor aztán végre megszólalt a professzor, hogy köszöni a figyelmet, meg ilyenek, fel sem fogtam. Baekhyun olyan gyorsan rohant ki, hogy már csak a hűlt helyét láttam. Lassan feltápászkodtam, meglökdöstem a mellettem alvó Chanyeolt, mire összeragadt szemekkel pislogott fel rám, éppen a nyálát törölgetve az álláról.

- Jót aludtál, Csipkerózsika? – kérdeztem nevetve, majd felkaptam a táskám.

- Ja, bár a csók hiányzott az ébresztésből – poénkodott, mire csak felnevettem, majd mikor ő is összeszedte magát, elindultunk a kollégium felé, ami egyáltalán nem volt messze.

- Majd este keresünk neked egy csajt – mondtam, miközben egy nagyot ásítottam. – Nem hiszem el, hogy ennyire álmos vagyok…

- Mit csináltál te az éjjel? – húzogatta a szemöldökét.

- Semmit – rántottam meg a vállam. – Lehet, az öreg nyanya löttye miatt vagyok ennyire kómás.

- Milyen lötty? – pislogott nagyokat.

- Ah, itt a kolesz mellett nyomta a kezembe a néni, azt mondta, hogy ettől új ember leszek, ha megiszom, meg ilyenek. Először nem akartam elfogadni, de végül rám tukmálta. Végül is, nem tűnt rossznak, bár először féltem, hogy valami méreg. De még nem haltam meg, szóval nem lehet az – biccentettem felé, majd beléptünk a hatalmas épületbe.

- Lehet, hogy ez lassan öl meg, belülről – mondta hevesen, mire vállon csaptam.

- Hiányoznék én neked – vigyorogtam, majd beszálltunk a liftbe.

- Ja, nem lenne, akinek pasikat kellene bámulnom a bulikon a csajok helyett – forgatta a szemeit.

- Soha nem kértelek meg rá – vágtam vissza, majd figyeltem a számokat, hogy melyik emeleten járunk.

- De magadtól soha nem mennél oda egy csávóhoz sem.

Erre nem válaszoltam, inkább csak hallgattam. Nem azért, mert nem tudtam volna neki visszaszólni, szimplán csak nem volt kedvem ehhez a beszélgetéshez. Örültem neki, hogy Yeol elfogadta, hogy inkább a saját nememhez vonzódok, de akkor sem szerettem erről beszélni. Nem arról volt szó, hogy szégyelltem, csak egyszerűen nem. Időnként felhozok egy pasit és jól érzem magam vele, de nem kürtölöm világgá, hogy biszex vagyok.

Sóhajtottam egy mélyet, aztán végre megérkeztünk. Yeol még elköszönt tőlem és bement a szobájába, ahonnan éppen Yifan lépett ki. Váltottak pár szót, de tovább nem figyeltem őket, inkább én is előszedtem a kulcsaimat, és beléptem a sötét szobába. Meglepődtem, hiszen ha jól emlékeztem, reggel felhúztam a redőnyt. Ezért inkább felkapcsoltam a villanyt, de amit láttam, arra egyáltalán nem számítottam.

Baekhyun

Nem kellett kérni Yixinget, magától is beljebb tolt a szobába. Nem szerettem, hogy ilyen kicsi volt a folyosó, mert még az a két pár cipőm is alig fért el úgy, hogy beléjük ne rúgjak reggelente, mikor kimegyek a mosdóba. Bár nem csodálom, mikor szobatársamnak legalább négy pár cipője ott hevert. De mi az istennek kellett neki annyi, és minek hagyta itt, mikor minden hétvégén hazamegy, nem úgy, mint én?! Nem is tudom, hogy azért görcsölt be megint a hasam, mert felidegesítettem magam, vagy tényleg a lötty volt az oka. Kicsit aggódni kezdtem. Végül is, mi van, ha valami mérget adott nekem? Elvégre ingyen adta. Másnak is adott, vagy csak engem szándékozott a föld alá űzni? – A gondolataimba mélyedve észre sem vettem, hogy a kelleténél jobban megharaptam Yixing húsos alsó ajkát.

- Durván akarod? – kérdezte incselkedve, majd a kibuggyant vérgyöngyöt lenyalta ajka széléről, és levetve a felsőjét, vadul megcsókolt. Igen! Ez hiányzott már az életemből. Nem is izgatott volna, ha ez után meghalok, csak annyit akartam, hogy elélvezhessek. Magához préselte felsőtestemet, majd az ágyra döntve harapdálta meg nyakamat. Szerettem, mikor játszadozott velem, de az ajkain kívül még az ujjait imádtam. Azokkal mindig olyan helyekre vándorolt, amitől végigfutott rajtam a hideg, és egészen beleremegtem az érzésbe. Annyira odavoltam azokért a tökéletes ujjakért, ezért most is türelmetlenül vártam, hogy bennem legyenek.

Hátravetettem fejemet, mikor tenyere oldalamra siklott, amitől egyből libabőrös lettem. Hajába kaptam, s visszahúztam őt egy szenvedélyes csókra. Hagyta, hogy nyelvét szopogassam, de azt viszont nem engedte, hogy fordítsak a helyzeten. Továbbra is félig rajtam feküdt, ezzel lefogva, míg kezével kigombolta a kék farmernadrágomat, és rögvest rátérve a lényegre, alsónadrágomba nyúlt. Belenyögtem a csókba, mikor erősen ráfogott férfiasságomra. Tudta, hogy az első menetet mindig durván szeretem. Túlságosan tökéletesen csinált mindent. Úgy játszadozott velem, mint más nem tudott, és ez élvezettel töltött el.

Kibújtatott a nadrág s az alsógatya mindkét szárából, aztán elkezdte cirógatni a golyóimat. Itt volt végem, már nem bírtam tovább. Megint hajába martam, és nyakához hajolva kezdtem el szívogatni finom bőrét. Ez volt a gyenge pontja. Ilyenkor olyan gyönyörű hangokat tudott kiadni, hogy szinte már attól elmentem. Nem is kellett neki több, elgyengülve dőlt mellém a szétgyűrt takaróra, majd hatalmasakat kortyolt a levegőből.

- Ennyi volt a „durván akarod?” – kérdeztem önelégült vigyorral, ahogy egyik lábamat átvetettem a csípőjén.

- Csak hiszed – nagy mosollyal az arcán nyalt végig az ujjain, majd a seggemre csapott egyet. Aztán egy váratlan mozdulattal belém vezette egyik vékony ujját, mire megborzongtam, s nyakába dőltem. Annyira érzékeny volt ott, hogy már a leheletem is remegésre késztette. Egy pillanatig nem is mozdult semmit, majd mikor sikerült újabb levegőadagot a tüdejébe passzírozni, elkezdte mozgatni a kezét. Kevés idő után jött a másik ujja is, amit hamar megszoktam. Megfeszült a testem, kezemmel és még a lábujjaimmal is kapaszkodtam valamilyen anyagba, csak hogy kibírjam az élvezetet. Azt akartam, hogy még erősebben csinálja, de képtelen voltam neki bármit is mondani, csak elfojtott nyögések törtek fel belőlem.

Mikor Yixing ismét hátamra döntött és ködösen, vágyakozva a szemembe nézett, teljesen biztos voltam abban, hogy pillanatok kérdése és elmegyek. Pedig aztán még semmit nem csinált velem. Ma még a szokottnál is jobban be voltam indulva, és ez újra elgondolkodtatott.

- Így… - lihegte felettem -, olyan szép vagy. – Ez a mondat volt az, amikor a tekintete is értelmet nyert számomra. Valahogy azt éreztem, hogy Yixingnek már nem csak egy dugótárs vagyok, hanem annál több. Hirtelen rám tört a görcsös hasfájás, de ennek nem az előbbi rosszullétem volt az oka, hanem Yixing. Egy szemvillanás alatt ment el az egésztől a kedvem, s ez nálam nagyon is nagy szó volt.

Meg akartam szólalni, de egyetlen árva hang sem jött ki a torkomon. Minden eltompult, olyan volt, mintha nem is a saját szememmel láttam volna a világot. Komótosan pislogni kezdtem, de így még jobban összefolyt minden. Ezek szerint tényleg meg akart ölni az öregasszony… - az utolsó gondolat futott át agyamon, végül minden sötétségbe borult.

Jongdae

Abszolút nem voltam felkészülve arra, hogy az általam rendbe tartott szoba most úgy nézzen ki, mint egy disznóól. Ha ez pedig nem lett volna elég, egy szép nagy hányástócsa kellős közepén álltam, szobatársam meg hangosan horkolva aludta az igazak álmát az ÉN ágyamban. Kurva jó. Soha nem voltam egy indulatos típus, de most úgy éreztem, legszívesebben kivágnám őt a picsába. Mert nem ez volt az első eset, hogy ilyet csinált az a nyomorék. Százszor elmondtam már neki, hogy ha részeg, vagy menjen el valaki más szobájába, vagy szedjen össze egy csajt, mit tudom én, csak ne jöjjön vissza a szobába, mert akkor biztos, hogy ez lesz. Szerencséjére az utóbbi időben felfogta és nem fordult elő, erre tessék.

Végül csak nem bírtam magammal, úgy éreztem, eleget tűrtem, meg aztán, leszarom, hogy másnapos, biztos, hogy összetakaríttatom vele a mocskát, ha pedig ellenkezik, még fel is nyalatom vele. Elsős kis nyomi volt, megtehetem vele, meg igazán az sem érdekelne, ha idősebb lenne nálam. Ha összehányta a szobát, akkor ő is takarítsa fel, ne én. Így megindultam az ágyam felé, majd azonnal lerántottam róla a takarót, figyelmen kívül hagyva, hogy a srác anyaszült meztelen. Jelenleg nem érdekelt, és látszólag őt sem, mert horkolt tovább, mint egy gép. Megrázogattam a vállát, mire csak mormogott egyet, de semmi egyéb, így úgy döntöttem, igenis köcsög leszek. Kiszaladtam a szobából, majd a mosdóban egy flakonba jéghideg vizet töltöttem, azzal siettem vissza a szobánkba, majd gondolkodás nélkül a pofájába öntöttem az egészet. Erre végre volt szíves reagálni, kézzel-lábbal kapálózott az ébresztő ellen, de nem kíméltem, még akkor sem, mikor már káromkodott. Fölényesen vigyorogtam rá, aztán mikor végre kitörölgette a szemébe csurgó vizet, dühösen a szemébe meredtem.

- Kettő, azaz két másodperced van arra, hogy nagyon gyorsan feltakarítsd a mocskodat a padlóról – mondtam halkan, de annál ijesztőbben, és úgy tűnt, be is vált, mert a kis srác meglepődve pislogott rám. – Elmondjam még egyszer?

Erre már szaladt is, szerintem fel sem fogta, hogy egy szál faszban szaladt a felmosóért és a vödörért, bár, ez itt nem volt ritka dolog. Undorodva leültem a másik ágyra, majd végignéztem a szobán. Egy csomó minden szét volt dobálva, a ruhái is csak úgy lógtak mindenhonnan, és persze a nagy hányás tócsáról ne is beszéljünk. Nagyon utáltam ezt a gyereket, és soha nem fogom megérteni, hogy miért őt rakták be hozzám. Állandóan lenyúlja a cuccaimat, amiért legszívesebben megütöttem volna párszor, de csak leintettem. Szerencsére tudtam pótolni a hiányt, volt pénzem, de akkor is rohadt idegesítő volt. Komolyan, tőle akárki más jobb lenne szobatársnak.

Kinéztem a tárva nyitva hagyott ajtón, és pont láttam, hogy szalad vissza a vödörrel és a felmosóval, páran utána is néztek a szobából, de csak nevettek rajta. Megforgattam a szemeimet, aztán hirtelen belenyilallt a fejembe. Odakaptam, mert nem értettem, mi ez a hirtelen fájdalom. Aztán hirtelen, mintha hátulról leütöttek volna, úgy sötétült el előttem minden.

*

Mikor legközelebb kinyitottam a szemem, az első, amit éreztem, egy rohadt kellemetlen érzés volt odalent. Azt hittem, hogy csak beütöttem a hátsóm, így reflexből odakaptam a kezem, de mikor megéreztem, hogy meztelen, összeráncoltam a szemöldökömet. Mi a franc van?

- Jól vagy? – hallottam meg egy ismerős hangot, mire kipattantak a szemeim. Zhang Yixing térdelt felettem, félmeztelenül, egy hatalmas merevedéssel a lába között, amit a feszülős farmer szépen hangsúlyozott, valamint vörös ajkakkal, összekócolt hajjal és olyan vággyal a szemében, ami rohadtul megijesztett. Az a Zhang Yixing, akivel régebben sokszor lógtunk együtt, mondhatni, legjobb barátok voltunk, de az utóbbi időben nem is találkoztunk, mert soha nem ért rá, vagy szimplán lerázott. Bántott sokáig, mert soha nem mondta el az okát, hogy miért került. Mégis, ami a legrosszabb volt, az az, hogy két ujjal bennem volt.

Mégis mi a szent szar történt itt?