Harmadik

Jongdae

Ostoba kérdésére nem feleltem, hiszen egyértelmű volt mostanra, hogy én ő vagyok, ő pedig én. Ah, tiszta agybaj az egész. Mégis, nem az zavart a leginkább, hogy mi történt – nyilván az is –, sokkal inkább az, hogy mégis hogy fogjuk ezt a helyzetet megoldani? Ha mégsem álom, márpedig nagyon úgy tűnt, hogy nem az, akkor mindenképpen találnunk kell egy megoldást erre. Mégsem élhetek úgy tovább, az ő testében, ahogyan eddig. Chanyeol kis híján őrültnek nézne, ha odamennék hozzá ezzel a testtel.

Úristen, miért pont Baekhyun? Akárki más, még legjobb barátommal is szívesebben cseréltem volna testet, csak ne ezzel a kibaszott, lányos képű kölyökkel. Aki nem mellesleg a volt haverommal kefélgetett szabadidejében. Én meg ezekkel voltam összezárva egy kollégiumba? Mégis mióta mehetett ez közöttük?

Csak úgy pörögtek az agytekervényeim, de semmi értelmeset nem tudtam összehozni, így rámeredtem Baekhyunra, pontosabban magamra. Oké, mindegy. Ő sem tűnt sokkal nyugodtabbnak nálam, de a saját arcodat figyelni, mikor gondterhelt… Komolyan így nézek ki, mikor ideges vagyok?

Végül az a nyomorék valami habogásba kezdett, de semmi értelmeset nem tudott kinyögni, csak kitört belőle a nevetés, ami egyáltalán nem olyan volt, mint a sajátom. Nem tudom, mihez hasonlított, de az biztos, hogy ez nem az igazi. Ez teljesen Byun Baekhyunos volt, nem pedig Jongdae-s. Nagyon idegesített, hogy igazából a semmin röhögött, ahelyett, hogy segített volna kitalálni, mégis mihez kezdjünk ezek után. Mert ha így kell maradnunk, valahogy muszáj lesz megoldanunk ezt a testcserét, vagy mi a francot. Idegességemben már felálltam, de most jól magamhoz szorítottam azt az átkozott paplant, nehogy megint elessek benne. Így kezdtem el újra járkálni.

- Nem értem, kurvára nem vágom, hogy miért cseréltünk testet. Nem lehetséges, tuti, hogy csak álmodom, de ezek szerint egy nagyon hosszú rémálom. Így össze kellene fognunk és megoldani ezt a problémát – beszéltem össze-vissza. – Testet cseréltünk, de én nem akarok a testedben élni, vissza akarom kapni a sajátomat!

- Nem inkább elmecsere? – röhögött tovább, amiért kedvem lett volna jól pofán csapni, de a saját arcomban nem akartam kárt tenni. – A testünk az rohadtul a helyén volt. Én Yixinggel, te meg a szobádban, szóval… Ez elmecsere, nem testcsere! – terült el az ágyon.

Erre már éppen készültem volna valami epéset visszaszólni, mikor fejét felém kapta, engem pedig annyira meglepett ez a kétségbeesett arc, hogy nem tudtam megszólalni. Egyszerűen elmehetett volna egy horrorfilmbe is, hogy a saját arcomat bámulom, miközben nem is én vagyok. Komolyan, még fel kell fognom, hogy magamat látom fetrengeni abban az ágyban, ahol az előbb Yixing engem… Még a gondolattól is rosszul voltam, soha többé nem akarom még csak a közelemben sem látni, nem hogy érezni, hogy bizonyos testrészei bennem járnak. Pontosabban, Baekhyun testében, de én éreztem, szóval ugyan az.

Mikor megkérdezte, hogy mit csináltam Yixinggel, azonnal egy fintor kúszott a képemre, majd visszaültem az ágyra, hajamba kapva, de… Teljesen más volt. Sokkal hosszabb, puhább és baromira idegesített. Pedig egy pillanatra már el is felejtettem a dolgot… Végül saját szemeimbe meredtem, ami még mindig abszurd volt, majd beszélni kezdtem.

- Két ujjal matatott a seggedben, amit igazából én éreztem, szerinted mégis mit kellett volna tennem? Örömömben körbeugrálni a szobát? Kétlem, hogy te örültél volna neki, hogy egyik pillanatban még az ágyadon ülsz, a másikban meg már érzed a lenti tevékenységeket. Ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy egy ideig nem fog keresni, szépen megmondtam neki a magamét – húzódott gonosz, számító vigyor az ajkaimra.

Direkt titokzatosan mondtam neki, hogy véletlenül se tudjon részleteket. Ha ezek ketten szeretők voltak, akkor főleg kapóra jött, hogy kidobtam. Na, nem mintha sokáig a testében maradtam volna – legalábbis, remélem –, de Yixing akkor sem hiányzott az életemből. Már csak azért is lett jobb kedvem, mert ezzel nem csak azt értem el, hogy Baekhyun ne vigyorogjon már olyan önfeledten, de azt is, hogy talán rájött, neki több vesztenivalója van, ha nem fog velem együttműködni.

Baekhyun

Hogy mi? Ne aggódjak, nem fog keresni?! Ez a kis szarosképű tényleg elküldte az egyetlen olyan embert, aki képes volt egy kis örömöt okozni nekem? Tényleg? Yixinget?! Mégis mi a faszt képzel ez magáról?! Nincs joga az én testemben ilyesfajta dolgok felől döntenie!

Abban biztos voltam, hogyha ő így, hát akkor én is így! Szemet szemért, fogat fogért, tartja a frappáns mondás, és én isten bizony betartom, ha ez a kis köcsög még egyszer szemétkedni mer velem. Nem teheti tönkre az életem, csak mert a testembe került. De… várjunk csak? Meddig lesz ez így? Jézusom, ez nem mehet tovább! Egyáltalán nem okés, hogy az én tökéletes testemet lecseréltem egy ilyen kis véznára. Ha… Úristen! Mi lesz, ha örök életemre ebben a nyamvadt, nyurga testbe zárva kell boldogulnom és összeszednem valakit? Nem, ez lehetetlen! Nekem… végem! – magamba roskadtam a realizált helyzettől, még azt is megéreztem, hogy az arcomból kiszáll az összes vér és elfehéredek. Nem, nem, nem! Ez nem mehet így tovább!

- Kell megoldás! – ordítottam fel, s rögvest felálltam az ágyról. Jongdae persze kérdőn nézett rám, de nem érdekelt. Hogy szokott ez menni? A filmekben mi van? – szemeimet szorosan összezárva erőltettem meg az agysejteket, hogy gondolkodjanak, mire végre beugrott egy gyerekkoromban látott film. A csók! Biztos ez lesz az! Mindig a csókkal szokták megoldani a dolgokat!

Jongdae-hez léptem, majd kezem közé vettem az arcát. Meglehetősen értetlen tekintet szegeződött rám, és ezt olyan szokatlan volt megélni; az igazat megvallva soha nem akartam volna ilyet látni. Leírhatatlan érzés volt a saját fejemet a tenyereim közt tartani – bár meg kell mondjam, jól néztem ki annak ellenére, hogy most furcsa, meggyötört képet vágtam. Nem volt mese! Léptem, mert mi más a megoldás, ha nem ez?

Abszurd volt a saját ajkaimat csókolni, ráadásul ilyen vékony szájjal, arról nem is beszélve, hogy a pokolra kívántam Jongdae-t és az egész létrejött helyzetet, de abban reménykedtem, hogyha kinyitom a szemem, újra saját magam leszek, és boldogan élhetem tovább az életem.

Azonban… amikor kinyíltak a pilláim, még mindig az én testem állt magam előtt utálkozó és megvető arckifejezéssel.

- Francba! – szitkozódtam kínomban. Miért nem sikerült?! A rohadt filmekben mindig sikerül, akkor itt miért nem?! Nem volt elég, hogy iszonyatosan ki voltam akadva, ráadásul még egy öklöst is kaptam az arcomban, ami baromira fájt. Nem gondoltam, hogy ekkora erő van a testemben.

- Hülye vagy?! – fogtam rá állkapcsomra, ahogy az ágy felé kóvályogtam, majd leültem a szélére. – Ez a te arcod, te barom! Minek ütöttél meg?!

Hát igen, Jongdae fel volt lázadva és elhordott mindennek, mire felfogta, hogy ezt csak a cél érdekében tettem. Persze nem értett velem egyet, és azt mondta, hogy ez egy nagy marhaság, nem mintha az nem lenne, hogy testet cseréltünk. Úgy ahogy van, egy nagy marhaság ez, honnan tudtam volna, hogy nem fog beválni a tervem?

- Amúgy is, saját magamat csókoltam meg! Még jogod sem lenne megütni ezért – dünnyögtem mire, megint kaptam egy cifra reakciót. 

Az állkapcsomat dörzsölgetve morogtam magamban, mikor eszembe jutott az egyik hülye sorozat, amit anya nézett régen. Izé… hogy is hívták? Secret akármi… Mindegy is… Oh, ja igen! Secret garden! Ott olyasmi történt, hogy valami izét megittak és testet cseréltek a főszereplők! De… mi volt a megoldás? Jézusom… nem emlékszem! Várjunk csak… megittak valamit!

Eszembe jutott az öregasszony, aki tegnap a kezembe nyomott egy löttyöt. Ha jobban belegondolok, amiatt lehettem rosszul, és… el is ájultam.  Biztos ez volt! Talán Jongdae-nek is adott?

- Megvan! – kiáltottam fel megint, mire a másik már reflexszerűen húzódott hátrébb egy mondatot pusmogva. Csillogó szemekkel néztem rá, tudva, hogy egész ésszerű dolog jutott az eszembe. – Te… nem találkoztál véletlenül egy asszonnyal, akinek kedve volt egy kis italt adnia? Esetleg tegnap? – meredtem rá reménykedve, mert ha igen, akkor… És ha nem?! Mégsem ez a megoldás?

Jongdae

Soha nem voltam az a típus, aki örült a másik szenvedésének, de most kifejezetten élveztem, ahogy láttam Baekhyunt egyre dühösebben. Még mindig abszurd volt, hogy a saját arcomat figyeltem, ami olyan mimikákat produkált, amiket én még életemben nem láttam. Mégis, jó érzés volt, hogy ennyire kiakadt azon, hogy elküldtem Yixinget. Kíváncsi lennék, ő mit szólt volna hozzá a helyemben. De mivel mind a ketten még elég feldúltak voltunk, nyilván nem értette meg. Hülye kis pöcs… Igazából, eddig semmi bajom nem volt a lányos képűvel konkrétabban, csak idegesített, de most már ki tudtam volna kaparni a szemét. Amivel az volt az egyetlen gond, hogy akkor a „sajátomat” kellett volna, ez pedig egyáltalán nem volt egy kecsegtető dolog. Más esetben szívesen megtenném.

Nem is nagyon figyeltem rá, lehervadt a mosoly is az arcomról, mikor rájöttem, hogy talán nem ez legjobb megoldás. Most még túl friss, oké, hogy mind a ketten idegesek vagyunk, de én mondtam, hogy együtt kellene működnünk, erre én másztam bele először az ő életébe. Aish, de Yixing akkor is két ujjal bennem volt, mit kellett volna tennem? Kurvára nem tudom, mit szólt volna hozzá, ha vele történik mindez. Mert az biztos, hogy ha még egyszer bepróbálkozik Yixing, nem leszek vele kedves. Baekhyunnak is be kellene ezt látnia. Bármennyire is nem szerettem volna, ki kell találnunk valami megoldást, ami mind a kettőnknek megfelel, máshogy nem jöhetünk ki ebből a szituációból jól. Mondjuk, azt is jó lett volna kideríteni, hogy mégis hogyan lehetséges az, hogy testet cseréltünk, de azt hiszem, fontosabb az, hogyan csináljuk vissza. Ezzel még ő sem vitatkozhat.

Már éppen megszólalni készültem, hogy akkor beszéljük meg normálisan, mikor ordítva felpattant az ágyról. Kérdőn felhúztam a szemöldökömet, majd vártam, hogy mit talál ki az okos kis fejével. Ami igazából az enyém. Csak most ő van benne. Sóhajtottam egyet, jelezve, hogy nagyon unom a dolgot, mikor hirtelen arcomat két tenyere közé fogta. Meglepetten pislogtam rá, de képtelen voltam elhúzódni. Egyrészt azért, mert a saját képmásommal néztem farkasszemet, ez pedig egyáltalán nem volt zavaró, de mégis, ezzel egyetemben, rohadt ijesztő és kiábrándító. Helyes voltam, ezt tudtam eddig is, de ez a tekintet…

Viszont több időm nem volt ezen gondolkodni, mert megéreztem száját a sajátomén. Lassan ízlelgette ajkaimat, hol az alsót, hol a felsőt, de szerencsére semmi komolyabbat nem csinált. Na, nem mintha nem lett volna kiborító, hogy ez a nyomorék… konkrétan lesmárolt. Ó, hogy az a rohadt élet! Meg van ez őrülve? Mégis mi a francért csókolgat? Vagyis, ráizgult saját magára, vagy mi a halál? Én meg ezzel cseréltem testet? Perverz kis görcs!

Amikor végül elhúzódott tőlem, azonnal megvetően és undorodva fúrtam tekintetem az övébe, aztán mikor fel is szólalt, addig bírtam tovább. Jelenleg nem tudott érdekelni, hogy a saját arcomban fogok így kárt tenni, minden erőmmel bevertem neki egyet. Engem ne csókolgasson, basszus! Jézusom, ez nagyon gáz. Nem is tudom, hogy melyik a rosszabb: a tény, hogy az ajkaim érintették az övét, vagy az, hogy úgy csináltuk, hogy egymás testében vagyunk.

Aztán elkezdtem szidni, mint a vízfolyás, mondtam mindent, ami eszembe jutott, az egész káromkodási szótáramat fellapoztam, hogy a legrosszabb jelzőkkel illessem meg. Később rájöttem, hogy csak azért csókolt meg, mert azt hitte, ezzel visszacserélődhetünk, de basszus, akkor is megkérdezhetett volna, mert akkor legalább megúszta volna, hogy beverjek neki egyet. Nem mintha beleegyeztem volna a csókba, mert… Mert mégis csak Byun Baekhyunról volt szó, aki Yixinget csókolgatja… Meg ki tudja, mire használja még a száját. Meg aztán, nem garantálta semmi, hogy sikerülni fog. Ez a valóság, a filmekben oké, hogy Lindsay Lohan lesmárolja a csávót, és akkor minden jó, de… Várjunk, az nem a testcseréről szól. Oké, mindegy. De akkor sem értettem egyet Baekhyunnal, lehetetlen, hogy bármire is rábólintsak, amit ő mond vagy tesz.

Magamban durrogtam, miközben ő a bizonyára fájó állkapcsát masszírozta. Kedvem lett volna még egyszer megütni, de nem akartam, hogy úgy nézzen ki holnapra, mint akit jól helyben hagytak. Ez is biztosan be fog dagadni, így jegelheti majd. Vagyis, biztos, hogy mondom neki, hogy jegelje, akkor talán nem fog feldagadni, bár már most kezdett duzzadni a fél arca. Ekkorát ütöttem volna? Ebbe a nyeszlett kis testben ennyi erő lappang? Kétlem, csak a düh miatt jött ki belőlem. Bármit el tudtam képzelni Byunról, csak azt nem, hogy kondizni jár.

- Meg van! – kiáltott fel ismét, mire már reflexből hátrébb ültem.

- Ha még egyszer lesmárolsz, máshová fogok ütni, de az jobban fog fájni – motyogtam az orrom alatt, mert arra sem méltattam, hogy normális hangot megüssek vele szemben.

- Te… nem találkoztál véletlenül egy asszonnyal, akinek kedve volt egy kis italt adnia? Esetleg tegnap?

Reménykedve fürkészte tekintetem, mire én is a szemébe néztem. Ezek szerint neki is adott abból a szar löttyből a néni? De mégis miért pont ő és én? Vajon neki is azt a szöveget adta be, hogy „ettől megváltozik az életünk”? Egyáltalán minek itta meg? Úristen, mi van, ha tényleg amiatt? Bár, ez még nem jelent semmit… Ki tudja, lehet, hogy ez csak egy véletlen egybeesés, és semmi köze ahhoz, hogy testet cseréltünk. De akkor az már biztos, hogy ő is ivott belőle és én is. Talán… Kezdetnek nem rossz. Elindulhatunk ezen a nyomon, megkeressük az öregasszonyt és beszélünk vele. Mást nem nagyon tudunk tenni. Meg talán kicsit összebarátkozhatnánk a gondolattal, hogy valószínűleg egy ideig egymás testét kell használunk. Előre féltem, hogy mi lesz ebből…

- De, találkoztam, az énekórám után – válaszoltam végül, egészen normálisan, előző állapotomhoz képest. – Nem mintha, ez bizonyítana bármit is, de ha mind a ketten megittuk azt a löttyöt, az már csak gyanús… Nekem még a fejem is fájt miatta. Talán meg kellene keresünk és beszélnünk vele, nem gondolod?

Baekhyun tűnődve nézett rám, majd csak bólintott egy aprót és máris elindult kifelé. Ezt az idiótát!

- Hé, várj már! – kiabáltam utána. – Rohadtul egymás testében vagyunk, rajtam meg alig van ruha… Nem ismerem a stílusodat, szóval keress valami ruhát, ez a te szobád. Aztán le kell jegelni az arcod, már kezd feldagadni… - léptem hozzá közelebb, majd állához nyúltam és balra fordítottam, hogy jobban szemügyre vehessem.

Azt hiszem, mikor meglepetten pislogott rám, akkor realizáltam, hogy mit is csináltam. De basszus, csak az én testem volt, akkor mit van úgy meglepve?

Baekhyun

Igen, igen! Meg kell találnunk azt a kis ribancot! Már nem számított nálam semmi. Tisztelet ide vagy oda, biztos voltam benne, hogy az a nőszemély okozta ezt a végzetes hibát. Mégis ki vagy mi más lett volna? Jongdae is megitta a löttyöt, ahogy én is. A nap is stimmelt, és még fájdalmai is voltak. Annak kell lenni! Más nem lehet!

Teljesen fel voltam spannolva, és már ott voltam, hogy végigfutom az egész világot, csak kapjam vissza a testem. Azonban Jongdae visszarángatott engem, s ruháért követelőzött. Aztán meg csak úgy se szó, se kérdés, az állam alá nyúlva mustrálta a képemet. Mégis mi a szar van vele? Nem volt elég, hogy megütött, de még ilyen közelről akarja bámulni a képemet?! Azaz… hm… a sajátját… Ellöktem a kezét, majd duzzogva vettem ki a szekrényből egy alsógatyát és nadrágot, amit utána hozzá is vágtam.

- Ez jó lesz – mondtam a kulcsomat keresve mindenhol.

Mintha valami díszbuzi lennék, úgy utalt a stílusomra. Nem mintha az övé jobb lenne – gúnyosan fújtattam magamban, amíg végigpásztáztam az ágyat. Ő addig felöltözött, és még a cipőt is megtalálta (még jó, hogy azt meg nem kérdezte, melyiket húzza fel a kettő, szinte egy és ugyanúgy kinéző párból). Csak megtaláltam azt a nyamvadt kulcsot is, aminek most igazán örültem. Egyetlen percet sem akartam elvesztegetni, hiszen a saját testem forgott kockán.

- Mehetünk – lökdöstem ki az ajtón Jongdae-t, majd ahogy kiléptem, bezártam kulcsra. Gyorsan végigosontunk a folyosón, le a lifttel egészen a kijáratig; szerencsére semmilyen szaktárssal sem futottunk össze. Épphogy kiléptünk volna a fotocellás ajtón, a portás köszönt nekem, mire reflexszerűen intettem vissza és mondtam oda egy „jó napot”-ot. Volt négy portása a kollégiumnak, akik műszakokban váltották egymást, de én Dae bácsit szerettem a legjobban. Sokszor elbeszélgettünk bármiről. Jó fej volt az öreg, nagyon bírtam.

Furcsán nézett rám Dae bácsi, s csak akkor esett le, hogy én nem is a saját testemben létezem. Úr isten, mekkora egy idióta vagyok! Oldalba böktem Jongdae-t, hogy reagáljon már valamit, de aligha fogta fel, hogy most mi is a helyzet. Végül csak intett neki egyet, majd kisietett az ajtón, én meg utána.

- Ez így rohadtul szar! – morogtam hangosan. – Mi van, ha világéletünkre így kell élnünk?! – hajamat tépve haladtam egyenesen. Tényleg… mi van, ha ez a helyzet több napig áll fenn? Nekünk attól még rohadtul kell folytatnunk a dolgainkat. Jézus, és jövő héten zh géptanból! Hogy fogom én ezt kivitelezni?!

Gyors léptekben mentünk a bolt felé, persze Jongdae addig engem szidott, hogy miattam tette tönkre a saját arcát. Igen, mintha ez az én hibám lenne… - forgattam meg a szemeimet. Furcsa volt ezekkel a végtagokkal közlekedni, de soha nem gondoltam volna, hogy mégis ilyen könnyű irányítani más testét. Nem mintha amúgy bármikor is kipróbálhattam volna ezt, hogy ezen gondolkodjak, de így… egészen érdekes volt.

Amikor a kisbolthoz értünk, beugrottunk oda. Jongdae céltudatosan haladt a fagyasztott termékek osztályához, majd egy kisadag jégcsomagot lekapott a polcról, és a kasszához igyekezett. A pénztáros kis csaj hatalmas mosolyra húzta a száját, és feltűnően csak felém mutogatta fehér fogait. Sosem reagált így, ha erre jártam. Most mi lett vele? Talán meglátta, hogy milyen helyes vagyok? Önkéntelenül elmosolyodtam, de amikor megszólalt, le is lohadt az arcomról az a bizonyos mosoly.

- Szia, Jongdae oppa! – kedvesen, szinte már-már bájologva mondta ki a nevet. Szóval ennek a kis rüfkének bejön Jongdae. – Mi történt az arcoddal? – aggodalommal teli hangon kérdezte a lány, mikor jobban felmért. Felhúztam az orrom, és Jongdae-re bámultam. „Mégis mi a szar ez?” fejjel néztem őt, de ő csak a szemével mutogatott a gatyámra. Olyan volt, mintha megbámult volna. Mi az isten ütött belé?! Nem értettem semmit.

- Bökd már ki, hogy mi a bajod! – erre a kijelentésemre egy hatalmasat sóhajtott, majd a farzsebembe nyúlva előhúzta a pénztárcáját. Ja… tényleg, az én testemnél egy fitying sem volt. Előhúzott belő egy húszast, majd furcsán vigyorogva nyújtotta át a csajnak. Na, ne! Jongdaenek is bejön, vagy mi? – képedtem el. De az udvarlást rohadtul az én testemmel csinálja! Nem elég, hogy elküldte Yixinget, még egy kis nyomorék pénztárost is a nyakamra akar sózni?

A hosszú hajú lány döbbenten nézett Jongdaere, majd értetlenül rám.

- Ne is számíts arra, hogy megkapod Baekhyunt! Ő az enyém! – karoltam át a mellettem álló vállát, mire a lány falfehéren meredt hol rám, hol a megdöbbentre. Ha így, hát így.

Jongdae rohadtul idegesnek tűnt, nem is beszélve arról, hogy csak úgy szó nélkül kirohant. Én még azért felkaptam a jeget, ha már kifizette, és az arcomhoz nyomtam. Kicsit fájt, de így is csak vigyorogni tudtam. Ha nekem nincs Yixing, akkor ő búcsút inthet a hetero imázsának. Ez így fair!

- Várj már meg! – kiáltottam utána, amikor már lassacskán öt méter távolság is megvolt köztünk.

Csak hét percre volt az a hely, ahol az öregasszony tegnap leszólított engem, azonban amint odaértünk, nem találtuk őt. Valami oltári nagy csalódottságbomba járta át a testem, mert valahogy biztos voltam benne, hogy itt lesz az a boszorka, de mégsem volt. Kínkeservesen kezdtem bele a keresésébe. Fel alá járkáltam a park mellett, abban reménykedve, hogy csak leült az egyik padra, mert elfáradt, de… nem csak hogy ő nem, de senki más sem volt az utcában rajtunk kívül.

- Miért? – kérdeztem meg fájdalmasan, de hogy kit, azt nem tudom. - Miért nincs itt? – fáradtan, szuszogva ültem le az egyik útszéli fapadra, mire Jongdae is úgy döntött, hogy nem álldogál tovább.

- Hol van az a ribanc?  - Esküszöm majdnem sírtam, hiszen annyira meg akartam találni. Úgy éreztem magam, mint akit cserbenhagyott volna az isten, vagy inkább úgy, mint egy kutya, akit kegyetlenül kidobott a gazdi. Kezembe hajtottam a fejem, s úgy próbáltam gondolkodni, de nem ment.

Már sötétedet, s mi még mindig ott voltunk. Vagy vitatkoztunk, vagy épp csendben ültünk és már minden reményünket vesztve bámultunk az égre.

- Hé – szóltam halkan egy hosszabb hallgatás után. – Mi van, ha nem találjuk meg soha azt a nőt? – kérdeztem, de semmi válasz nem érkezett. Folyamatosan a csillagokat bámultam, valahogy azok egy kicsit megnyugtattak.

Még egy pár perces csend telepedett ránk, de újra én törtem azt meg.

- Kössünk egyességet – fordultam felé, mire végre ő is rám nézett. – Amíg meg nem találjuk az öregasszonyt, addig kössünk egyességet. Mármint… tudod… Valamit kezdenünk kell magunkkal, nem tűnhetünk el a földszínéről – mondtam a magamét. – Mindent el kell mondanod magadról, semmi hazugság és arról is, hogy mire figyeljek, de akkor neked is be kell tartanod, amit én mondok. Mind a ketten tudjuk, hogy kicseszhetünk a másikkal, szóval nem ajánlatos megszegni a szabályokat, mert… - itt imitáltam egy nyaklemetszést ujjammal –, ha megmered tenni, én esküszöm, megkeserítem az életed.

Jongdae először csak hülyén nézett engem, de végül belegyezően bólintott egyet.

- Rólam igazából nem sokat kell tudni. Nem sokszor szoktam hazajárni, egy-két havonta ha hazanézek, amúgy mindig itt vagyok. A szobatársam Junmyeon nem sok vizet zavar, általában nem beszélünk egymással, ha meg igen, akkor hétköznapi dolgokról, azt fogod tudni kezelni. És… gondolom rájöttél, hogy meleg vagyok, szóval hétvégenként össze szoktam futni Yixinggel. – Itt komolyan rászegeztem a tekintetemet. – Szóval nem akarom, hogy elbaszd vele. Helyre kell hoznod, amit tönkretettél. Jó, nem várom el, hogy akármit is csinálj vele, de ne üldözd el mellőlem, mert… - elhalkultam, mert igazából nem csak a szex miatt akartam megtartani Yixinget. Valamiféle kötődést éreztem, ha rá gondoltam. – De… várjunk csak! Neked miféle kapcsolatod van vele?! – vontam fel a szemöldököm, ahogy visszagondoltam arra, mikor rájuk nyitottam. Yixing magyarázkodni kezdett nekem, azaz Jongdaenek, szóval ismerik egymást.

Jongdae

Baekhyun csak ellökte a kezeimet, aztán hozzám vágott pár ruhát. Mivel én is sietni akartam, hogy minél hamarabb el tudjunk indulni, nem foglalkoztam azzal, hogy igazából ez az ő teste, és arra kell felhúznom a ruhákat. Kifejezetten furcsa volt, de az sem érdekelt volna, ha megbámul, elvégre, ez a sajátja, leszarom.

Ezek után végre elindulhattunk, egészen pontosan, az az idióta kilökdösött az ajtón. Én meg reménykedtem, hogy nem futunk össze senkivel a baráti körünkből, főleg nem Chanyelollal. Meg amúgy is, Baekhyunról szerintem nyílt titok, hogy buzi, én meg nem akartam együtt mutatkozni vele, mert a végén elindul a pletyka, hogy együtt vagyunk. Oké, hogy nekem is vannak hajlamaim, és jobban preferálom a férfi nemet, mint a nőit, ennek ellenére voltak barátnőim is, legtöbbször pedig a nőket sikerül elcsábítanom. Biszex vagyok, de általában azt mondom, hogy meleg, hiszen lényegtelen, mind a kettőt elkönyvelik buzinak, innentől kezdve meg nem érdekelt nagyon.

Arra eszméltem, hogy Baekhyun az oldalamba bökött, mire értetlenül meredtem rá, hogy mi a fasz van. Oké, elbambultam, de neki nem mindegy? Aztán csak leesett, hogy minden bizonnyal köszönni kellene a portásnak, de semmi kedvem nem volt hallatni a hangomat, így csak intettem az öregnek, aztán már mentünk is tovább. BaekHyun persze egyből hisztizett, hogy ez így milyen szar, én meg inkább meg sem szólaltam. Tudom anélkül is, hogy közölné, így nem értettem, hogy miért kell ezért rinyálnia. Nem csak neki szar, én is ugyanúgy az ő testében vagyok, akit nem mellesleg a volt legjobb barátom szokott dugni. Elég kecsegtető, mit ne mondjak, de az is biztos, hogy belőlem nem lesz címeres kurva.

Aztán az is eszembe jutott, hogy kellene valami az arcára, mikor felé néztem, és éppen a már lilulni készülő folttal szemeztem. Akkor már nem tudtam visszafogni magam, elkezdtem szidni, hogy ez is miatta van. Még mindig ki voltam akadva azon, hogy lesmárolt, de mivel a cél érdekében tette, tovább léptem. Meg aztán, csak az én testemben tette, így nem volt ellene kifogásom, csak hát… Cseszett furcsa volt. De ha ő hisztizik, akkor én szidni fogom, ne hogy már csak ő érezze magát szarul emiatt. Amikor a bolthoz értünk, céltudatosan a fagyasztott dolgok felé vettem az irányt. Nagyon jól kiismertem már magam itt, hiszen majdnem minden nap betérek ide venni ezt-azt, meg persze, a pénztáros lány, HeeJin, nagyon aranyos. Tudom, hogy tetszem neki, és bevallom őszintén, el is vinném randizni, de egyelőre nem akartam ezzel a témával foglalkozni, most meg aztán, hogy ennek a gyökérnek a testében vagyok, főleg nem.

Kikaptam egy csomag fagyasztott jeget a mélyhűtőből, majd megcéloztam a kasszát. Kissé erősebben vágtam le a szalagra, de mikor felnéztem, és megláttam, hogy HeeJin hogyan mosolyog, önkéntelen viszonoztam. A gond csak az volt, hogy jelenleg Byun Nyomorék Baekhyunra mosolygott, aki az én testemet birtokolta. Hát, ez remek! HeeJin meg még aggódva meg is kérdezte, hogy mi történt az arcommal, mire sírni lett volna kedvem. Ehelyett viszont jelentőségteljesen elkezdtem bámulni a gatyáját, hiszen tudtam, hogy a farzsebemben van a tárcám, viszont ennek a szerencsétlennek nem esett le, így rám förmedt. Nem akartam neki visszaszólni, így kivettem a zsebből a tárcát és mosolyogva nyújtottam oda a pénzt a lánynak. Hiába tudtam, hogy nem a saját testemben vagyok, képtelen voltam nem rá mosolyogni. Ugyan a lány nem tudta, mit kezdjen a dologgal, csak tanácstalanul meredt Baekhyunra, rám meg persze értetlenül.

- Ne is számíts arra, hogy megkapod Baekhyunt! Ő az enyém! – karolta át a vállam. Ezen kijelentése volt az a pont, mikor legszívesebben addig rúgtam volna, míg meg nem hal itt, a bevásárlóközpont padlóján, de csak azért nem tettem semmit, mert akkor én haltam volna meg. Visszatartottam minden dühömet, majd inkább minden hang nélkül rohantam ki a boltból, hátra hagyva azt a fatális nagy barmot.

Tudtam, hogy azért tette, mert én is kidobtam Yixinget, de basszus! Megérthetné, hogy kiborultam. Mit kellett volna tennem? Oké, hogy ő örült volna neki, ha valaki épp megdugni készült, de én rohadtul nem. Köszönje meg, hogy csak ennyit kapott a kínai srác, és még biztos nem mondott le róla. Erre ez a kis nyomorék meg már csak azért is alapon úgy állít be, mintha együtt lennénk! Hogy rohadna le a farka. Aztán csak bevártam, nem volt kedvem az ordibálását hallgatni sokáig.

Mikor odaértünk ahhoz a sarokhoz, ahol a vénasszonnyal találkoztunk, de ő nem volt ott, Baekhyun teljesen kiborult, én viszont már szartam az egészre. Valahogy biztos voltam benne, hogy nem lesz itt. Hiszen az túl egyszerű lenne… A filmekben sem pár óra leforgása alatt cserélődnek vissza, annak nem lenne semmi értelme. Így csak csendben néztem, ahogy fel-alá kezd el járkálni, néha megtörve a csendet a fájdalmas kiakadásaival meg a hisztikkel. Erről sürgősen le kell szoknia, mert ha ezt az én testemmel fogja csinálni, annak nagyon rossz vége lesz. Már éppen mondani akartam neki, hogy fogja már be és üljön le a seggére, de megtette enélkül is, így helyet foglaltam mellette.

Csak bámultunk ki a fejünkből órákig, sokszor vitatkozva, de olyan kis hülyeségeken, mint például ha összeért véletlenül a könyökünk, vagy sóhajtott egyet a másik. Tényleg nem fértünk meg egymás mellett, erre pedig ez volt a legnagyobb bizonyíték. Pont Byun Baekhyunnal kellett testet cserélnem… Eddig sem volt a szívem csücske, de most már egyenesen utáltam. És a tudat, hogy az ő testében kell lennem, így kell élnem, kiakasztó volt, de nem volt más választásom.

- Hé – hallottam meg hangját egy hosszabb hallgatás után. – Mi van, ha nem találjuk meg soha azt a nőt?

Nem válaszoltam neki. Hiszen nem tudtam a választ. Csak remélni mertem, hogy előbb-utóbb felbukkan majd, mivel nem maradhatunk így életünk végéig. Lehetetlennek tűnt, hogy mi jóban legyünk egymással. Mert ha jól tudom, azzal megoldható, ha kibékülünk vagy ilyenek, de… Igazából mi össze sem voltunk veszve. Eléltünk mi egymás mellett, de soha nem beszéltünk pár szónál többet, mert nem érdekelte egyikünket sem a másik. Ez még nem volt baj. Vagy a mamácska úgy gondolta, hogy mekkora poén, ha két fiatal srácnak elajándékozza a bájitalt, ő meg páholyból figyeli majd azt, hogy meg akarjuk egymást ölni? Király, komolyan.

Pár perc után ismét ő törte meg a csendet, de mivel érdekeset szólt, így végre ránéztem. Már azt hiszem, túlléptem a dolgon, hogy a saját arcomat bámulom. Amit viszont mondott… Végtére is, igaza volt. Muszáj eljátszanunk, hogy semmi sem történt és minden rendben. Ez a legjobb megoldás, mást meg nagyon úgysem tehetünk, így végül rábólintottam ajánlatára. Ugyan rohadtul nem érdekelt a pofázása, figyeltem, hiszen tényleg meg kellett próbálnom úgy viselkedni, ahogyan ő… Még ha tudtam is, hogy lehetetlen küldetés lesz. Mikor a kis monológja végén megkérdezte, hogy milyen kapcsolatban állok Yixinggel, először azt sem tudtam, hogy mi az igazság.

- Igazából, legjobb barátok voltunk – sóhajtottam egyet, aztán tekintetem az égre vezettem, majd a csillagokat kezdtem el bámulni. – Egy buliban ismerkedtünk meg, és mielőtt megkérdeznéd, nem, soha nem történt semmi köztünk, csak a legjobb barátok voltunk. Aztán egy időben eltávolodtunk egymástól, én meg soha nem értettem, hogy miért, egészen a mai napig. Szerintem te vagy az oka, de ne aggódj, már azóta sok idő eltelt – mosolyodtam el végül kicsit. – Rólam pedig… Nos, Chanyeol a legjobb barátom, szerintem ismered, legalábbis tudod, hogy ki ő. Vele elég gyakran el szoktam járni bulizni, ott rendszeresen pasikat akar felszedni nekem. Biszex vagyok, egyébként, de általában csajokkal vagyok. Haza én sem gyakran járok, a szobatársam meg egy nyomorék, de szerintem volt szerencséd hozzá. Azt hiszem, ennyi.

Baekhyun hümmögve bólintott egyet, ám nekem eszembe jutott egy fontos dolog, amit nem hagyhattam annyiban.

- De azt ne várd tőlem, hogy helyrehozzam a Yixinges dolgot – tettem hozzá, mire dühösen rám kapta a tekintetét. – Ne nézz így rám, baszd meg! Tudod, milyen sokk ért, mikor a volt legjobb barátom a seggemben matatott két ujjával? Hogyan tudnék a szemébe nézni? Oké, hogy a te tested, de baromi kínos… Ne kérd ezt tőlem, képtelen lennék még smárolni is vele. Meg aztán, nem lenne gyanús, hogy eddig összejártatok kefélgetni, most meg hirtelen nem engedném neki? Vagy esetleg van olyan szinten a kapcsolat, hogy megértené?

Tényleg nem direkt ejtettem ki gúnyosan a kapcsolat szót, csak… El sem bírtam képzelni ezt az egészet. Baekhyunból már bármit kinéztem volna, komolyan, így tényleg nem tartottam őt sokra, vagy esetleg egy olyan embernek, aki egy párkapcsolatra vágyik, inkább csak jól el van a szexszel.