Negyedik

Baekhyun

Szóval legjobb barátok… - merengtem el, s csak akkor gondoltam bele, hogy én igazából rohadtul nem ismerem Yixinget. Nem igazán tudtam róla semmit. Hol lakik egyáltalán? Kikkel szokott eljárni? Nem tudtam ezeket, mivel csak hétvégén jártunk össze, akkor is csak az élvezetekért. Egyáltalán miért zavart annyira, hogy elküldte Jongdae? Jó, azt leszámítva, hogy eszméletlen jó az ágyban, képtelen vagyok bármit is felhozni. Valahogy mégis kötődtem hozzá, még ha ez annyira nem is látszott meg rajtam.

Yixing túlságosan jó volt ahhoz, hogy én egy Jongdaehez hasonló ember miatt veszítsem el. Talán… még több is lehet a kapcsolatunkból, mint szimplán szex. Mi? Több? Jézusom, mióta gondolom én ezt? Tényleg ennyire fontos lenne nekem Yixing, hogy még járnék is vele? – vesztem el a gondolataimban, azonban amikor Jongdae kinyögte, hogy én vagyok az oka annak, hogy eltávolodtak egymástól, felhúztam az orrom.

Még hogy én? Egy szexpartner hogyan tudna tönkretenni egy barátságot? Sehogy. Ha tényleg legjobb barátok voltak – legalábbis állítása szerint –, akkor pár hétvégi dugás nem ártott volna meg a kapcsolatuknak. Biztos, ezt is csak azért keni rám, mert képtelen beismerni, hogy valami hibát követett el.

Hirtelen eszembe jutott egy régebbi emlékkép, ahol Yixing mesélt nekem magáról – ez is ritka volt, mert általában nem engedtem neki. Miért akart mindig közeledni? És én miért nem engedtem neki soha?

- Rólam pedig… Nos, Chanyeol a legjobb barátom, szerintem ismered, legalábbis tudod, hogy ki ő – tért ki magára. Azt állította, hogy biztos ismerem Chanyeolt, de… nem, egyáltalán nem ugrott be, hogy ki lehet az.

Aztán folytatta, és hirtelen azt hittem, hogy rosszul hallok. Jongdae biszex? Soha a büdös életbe nem néztem volna ki ezt belőle. Tátott szájjal figyeltem, ahogy beszél, de még mindig alig bírtam túltenni magam azon a tényen, hogy ő is… Akármennyire is abszurdnak tűnhetett, de én furcsállottam, hogy már két olyan embert is ismertem, aki meleg volt.

Mégis mennyi annak az esélye, hogy ezen az istenháta mögött városkában pont olyan emberekkel találkozok, akik melegek?! Szinte nulla! Ez hihetetlen! Én tuti, hogy egy sorozat főszereplője vagyok! Mikor történik ilyen egy valós életben? Testcsere, vagy elmecsere, leszarom! Aztán meg az is, hogy Jongdae meleg! Mi a szar folyik itt? Ez valami kandi kamerás műsor, és az emberek most épp bámulják a szerencsétlen életemet a tévében? Ennyire gyorsan fejlődne a tudomány, hogy még testcserért is képesek elvégezni, csak én lemaradtam róla?! – Jól tudtam, hogy hülyeségeket zagyválok össze, de ilyen helyzetben az ember képtelen uralni a gondolatait, és az agy mindent kitalál, csak hogy magyarázatot találjon arra, ami vele történt. Csakhogy erre nincs magyarázat. Legalábbis én nem tudtam egyet sem összehozni!

- Azt hiszem, ennyi – fejezte be végül, én meg csak hümmögtem rá. Egy mondatot, vagy akár egy regényt is elbeszélhetett, nem tudtam, hogy miről volt szó. – De azt ne várd tőlem, hogy helyrehozzam a Yixinges dolgot – tette még hozzá, mire felé kaptam a fejemet. Mégis ki ez a gyerek, hogy tönkretegye az életem a saját testemben?

Elkezdett nekem arról papolni, hogy milyen kínos lenne, meg hogy szar volt. Nem azért, de ő is meleg, nem értettem, hol volt itt a gond. Jó, persze, hogy egy baráttal furcsa lehetett, azt is megértettem, hogy hirtelen jött az egész, hiszen az isten áldja meg, TESTET CSERÉLTÜNK! De most már, mikor próbáltunk egyezkedni, nem bírna ennyit megtenni? Igaza volt, hogy Yixing furcsállná a helyzetet, de én meg nem hagyhattam annyiban a kapcsolatunkat. Nekem kellett Yixing, és ebbe ő nem szólhat bele. Az, amiben most van, az én testem, és a testemnek vannak igényei, ahogy az elmémnek is, és mind a kettőnek kell Yixing. Nem jöhet azzal, hogy nem csinál semmit. Nem kértem tőle olyan nagy dolgot, csak hogy hétvégenként beszéljen vele. Bármit ki lehetett volna találni arra, hogy miért nem bújok vele ágyba. Itt nem arról volt szó, hogy Yixingnek furcsa lenne, hanem arról, hogy Jongdae rohadtul nem akarta ezt megcsinálni.

Aztán jött a végső döfés, amiért kedvem lett volna beverni a képét, de mégsem tettem, mert akkor a saját testemben tettem volna kárt. Gúnyosan csengett a hangja, de végül is igaza volt. Egyáltalán nem tudtam semmit Yixingről. Hiába nyílt rá alkalmam, én inkább hanyagoltam az egészet. De Jongdaenek nincs joga megvetnie ezért. Csak meredtem rá, ő meg karba tett kézzel nézett engem.

- Szerinted én nem tudok olyan dolgokat tenni, ami neked rossz lenne? – kérdeztem fapofával. – Talán meg kéne keresnem Chanyeolt, majd elszórakoznom vele – mutattam végig magamon, ami tulajdonképpen Jongdae testét jelentette. – Ebben a testben. Biztos örülne egy barátnak, aki hirtelen kiöntené neki a lelkét, és aztán az ágyban kötne ki vele.

Szemét voltam, szemét módszerrel, de muszáj volt az saját érdekemben. Miért nem bírt kompromisszumot kötni? Egyáltalán nem kértem tőle olyan sokat.

Jongdae

Pontosan tudta, hogy mit kell mondania. Nem volt hülye Baekhyun, ez pedig arról árulkodott, hogy egyből egy olyan pontot talált meg, ami számomra a legfájóbb volt, Chanyeol. A legjobb barátom volt és nem akartam elveszíteni, főleg nem emiatt a nyomorék miatt. Ugyan tisztában voltam vele, hogy Yeol soha, egyetlen percig sem tenne ilyet, főleg nem „velem”, de Baekhyun már más tészta volt. Az pedig nagyon nem lett volna jó dolog, ha tényleg bepróbálkozik nála. Mert lehet, hogy barátom először poénnak venné, csak Baekhyun nem.

Sóhajtottam egy mélyet, majd mérlegeltem a helyzetet. Tehetetlenségemben felé néztem, majd a markában szorongatott jeges zacskót inkább a pofájába nyomtam, mire feljajdult, bár nem tudtam volna megmondani, hogy a fájdalomtól vagy a hirtelen hidegtől, ami az arcába csapódott. Nem mintha, érdekelt volna az állapota, csak mégsem vetne rám jó fényt, ha egy hatalmas, lila monoklival jelennék meg a barátaim előtt.

Milyen kifogást találhatnánk ki? Francba ezzel a rohadt helyzettel… Nem elég nekem a saját problémám, most még a Baekhyuné is rám telepedtek, mert az ő testében vagyok. Oké, lehet, hogy talán egy kicsit együttműködőbbnek kellene lennem, de ő is megérthetné, hogy a volt legjobb barátomról volt szó. Ő csak úgy le tudná smárolni meg tenni neki a szépet? Jézusom, ez annyira gáz…

- Rendben, egyezzünk meg – néztem végül a szemébe. – Megpróbálom helyrehozni a dolgot, beszélek majd vele, de ha egy idő után elege lesz abból, hogy nem engedem, hogy megdugjon, az nem az én hibám lesz… Bár soha nem volt ilyen típus – tettem még hozzá. – De ha Chanyeolt ebbe belekevered, ne számíts tőlem sem jóra!

Ezek után felálltam, a válaszát sem vártam meg, aztán lehúztam a fekete pulcsim ujját, hogy elrejthessem ujjaimat, mert már egész hűvös volt. Kérdőn Baekhyunra néztem, aki csak bámult rám, mint aki nem tudja, hogy mit akarok.

- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én megfagyok, szóval visszamehetnénk a koleszba. Üres a szobád, nem? Ott megbeszélhetjük a továbbiakat, van egy hétvégénk eldönteni és kitalálni, hogy mi legyen. Jobbat úgy sem tudunk tenni.

Erre ő csak bólintott egyet, így megindultunk visszafelé.

*

Elég csendesen telt el az út, hiszen nem nagyon tudtunk miről beszélgetni. Nem ismertük egymást, igazából eléldegéltünk egymás mellett úgy, mint két idegen, de hát, nem fogok mindenkivel jóban lenni. Baekhyun amúgy is mindig egy magának való srác volt. Sokszor hallottam a lányoktól, hogy helyes, meg ilyenek, de ő soha nem mutat érdeklődést irántuk. Akkor még nem is sejtettem, hogy azért, mert meleg. Vajon Yixing ezért távolodott el tőlem? Róla sem gondoltam volna soha, hogy meleg, most meg képen vágott, hogy szabadidejében Baekhyunnal kavarnak. Vagy ne is nevezzem kavarásnak? Ez csak szimpla szex, vagy tényleg több lenne? Bár, ahogy drága barátom reagált, nem úgy tűnik. De pont Yixing… Miért nem lehetett akárki más? Hol ismerte meg egyáltalán? Az biztos, hogy nem fogom megkérdezni, még a végén azt hinné, hogy érdekel a kapcsolatuk vagy valami. Pedig biztosra állíthatom, hogy éppen eleget tudtam meg a kapcsolatukról.

Egész gyorsan visszaértünk a kollégiumba, a portásnak már előre intettem, hogy ne legyen ezzel gond, de ő utánam szólt, én viszont gyorsan leráztam, hogy most nem érek rá, sajnálom. Elég meglepődött fejet vágott, de nem foglalkoztam vele. Most viszont nem volt olyan szerencsénk, mint mikor eljöttünk, összefutottunk pár sráccal, akiknek már reflexből köszöntem volna vissza, ehelyett csak távolabb álltam Baekhyuntól, mintha nem is ismerném. Ő meg nagy lazán, fapofával haladt el a haverjaim mellett. Persze, ne vedd a lapot, hogy neked köszönnek… Gyökér. Inkább nem hoztam fel ezt neki, ez volt a legkevesebb.

Mivel nem nálam volt a kulcs, elkértem Baekhyuntól. Hiszen ha már az ő testében vagyok, úgy igazságos, ha én is nyitom ki. Nem sokat vesződtem a zárral, már hozzászoktam, hogy erősen meg kell nyomni az ajtót, hogy kinyíljon, ezután léptem csak be rajta. Egyből leültem az egyik ágyra, de még mindig nem arra, amelyiken Yixing és én… Szóval ja. Felnéztem Baekhyunra, aki kotorászott valamit az egyik szekrényben.

- Mindjárt jövök, csak elmegyek a mosdóba – mondtam természetesen, majd indultam is ki, de félúton megtorpantam. Akkor esett le igazán, hogy mi a legrosszabb ebben az egész testcserélős dologban. Most komolyan meg kell fognom Byun Kicseszett Baekhyun farkát ahhoz, hogy pisiljek? Most már biztos, hogy a legrosszabb rémálmom vált valóra.

Baekhyun

Hát, úgy látszott pont beletaláltam a közepébe ezzel a Chanyeolos dologgal. Igazából nem tudtam, hogy azért volt hajlandó belegyezni ebbe az egészbe, mert annyira szereti Chanyeolt, mint barátját, vagy azért, mert talán érez valamit iránta. Mindegy is, nem az én dolgom, akárhogy is van. Én megkapom, amit akarok, és az ő élete sem fog romokban heverni. Az alku az alku, csak meg ne merje szegni.

Elvigyorodtam, hogy ilyen könnyen beadta a derekát, de mikor felállt és rám nézett, nem tudtam, mit akart. Megint megütni? Nem, egyáltalán nem erről volt szó, csak fázott a kis picsája, és mennünk kellet. Nem tudom, hogy van ez, de én soha nem voltam az a fázós fajta, és ő elvileg az én testemben van. Minden ugyanúgy működik benne, mint eddig, csak az elménk más, akkor mégis miért fázik? Ah, mindegy – megráztam a fejemet, majd felpattantam.

El voltam foglalva a gondolataimmal, és gondolom ő is, ezért alig váltottunk pár szót (nem mintha annyira akaródzott volna). A legközelebbi kukába kidobtam az olvadozó jégzacskót, már úgysem vehettem hasznát. Amúgy is, minek nyomta a képembe, így csak még jobban fáj az állkapcsom. Ekkora egy barmot.

Egyszer csak elkérte a kulcsomat; nem akartam, bár átadtam neki, mégis csak a testemben van, és hülyén nézne ki, ha valaki meglátná, hogy Jongdae nyitja ki az ajtót a KULCSOMMAL. Még azt kéne, hogy azt higgyék, hogy együtt vagyunk. Nem mintha annyira sokan tudták volna, hogy meleg vagyok, de igazából sosem tagadtam a tényt, csak senki nem kérdezett rá. Miért kürtölném szét a világnak? Nem vagyok én egy hülye, pedig sokan ezt gondolják. Nem csoda, hogy nem vagyok olyan jóban az emberekkel. Vagyis, egy igaz barátom sincs, és hogy ezt bánom-e? Talán… Végül is, ki ne akarna maga mellé egy olyan társat, akivel megbeszélhetné a dolgokat? De már megszoktam, hogy egyedül vagyok, és most nem is hiányzik senki. Csak a baj lenne vele, ahogy Jongdaevel is. És már megint ő. Még mindig annyira képtelenségnek tűnik, hogy elmét cseréltünk, de akármennyire is utálom ezt, el kell fogadnom. Legalábbis egyelőre, mert ha nem teszem, úgysem jutnánk semerre, és soha nem kerülünk vissza a saját testünkbe. A fejembe ötlött, hogy talán nincs is megoldás erre, de gyorsan ki is vertem ezt a képtelenséget. Ha sikerült cserélnünk, akkor visszafelé is működik. Működnie kell!

Hamar bejutottunk a szobába, és szerencsére nem futottunk össze senkivel, csak Dae bácsival, de Jongdae jól megoldotta a helyzetet.

A liftben eszembe jutott, hogy talán a nagyi által adott üvegcsére van valami írva. Rémlett, hogy volt rajta egy címke. A szobába érve „Hátha az segít” alapon elkezdtem kutakodni a szekrényemben, mert általában oda górtam be mindent. Már mindent átnéztem és szétdobáltam, de egyáltalán nem találtam meg azt, amit kerestem. Kétségbeestem. Hová tettem? Hová a jó büdös francba tettem!? Miért nem tudok emlékezni, mikor az életem a tét?

Belekaptam a hajamba, és már tényleg azon voltam, hogy a Han folyóba vetem magam Jongdaevel együtt, hogy a sírba vigyem a titkot, csak egy bökkenő volt ezzel. A Han folyó ötszáz kilométerre volt tőlünk, és rohadtul nem kívántam még meghalni.

Jongdae valamit magyarázott, és elindult kifelé, de nem figyeltem rá. Újból nekiálltam szétszedni a szekrényt, hátha most sikerrel járok. Annyira fájt a fejem, talán az ájulás miatt, de nem adtam fel. Aztán Jongdae megint szólt. Jobban mondva rám ordított, hogy figyeljek már rá. Felé kaptam a fejemet, nem érdekelt, hogy kérdezni akart valamit, megelőztem.

- Neked meg van még a hülye löttyös üveg? – meredtem rá reménykedve.

Jongdae

Miért is hittem, hogy ez a probléma csak rám lesz ekkora hatással? Mert hiába ordibáltam ennek a szerencsétlennek, hogy mi a faszt csináljunk, nem is figyelt rám. Aztán, mintha nem is hallotta volna, megkérdezte, hogy megvan-e még nekem az üveg, amiből megittam azt a löttyöt. Ez olyan szinten lehiggasztott, hogy el is kezdtem rajta gondolkodni, elfelejtve, hogy már majd' be pisilek. Erősen összeráncoltam a szemöldökömet, majd tanakodni kezdtem.

Szerettem a rendet a szobámban, általában mindent kidobtam, ami nem kellett, de valamiért mintha éreztem volna, hogy erre most szükségem lesz, talán eltettem valahová. Legalábbis, így emlékszem, pedig tegnap nem volt olyan régen. De azóta olyan, mintha ezer év telt volna el. Komolyan, még mindig reménykedem benne, hogy ez csak egy álom, én pedig felébredek majd az ágyamban, és elmegyek este arra a bulira, amire meghívtak minket Chanyeollal. Basszus, a buli!

- Hol a telefonom? – kérdeztem vissza hevesen, mire Baekhyun elkezdett kotorászni a zsebeiben, de nem találta, aztán megkérdezte, hogy miért olyan fontos ez most. – Azért, mert meghívtak egy buliba, és Chanyeol már biztos ezerszer keresett, hogy hol vagyok… Ó, a rohadt életbe!

Fel-alá kezdtem járkálni, hogy levezessem a feszültségemet, de tudtam, hogy erre most nincs időnk. Majd holnap kimagyarázom, vagyis Baekhyun, de írok majd neki egy SMS-t, a hívást nem kockáztattam volna meg, hiszen ez a nyomorék nem biztos, hogy közreműködött volna. Így arra jutottam, hogy mindenképpen vissza kell menni a szobámba, úgyis ott van mind az üveg, mind a telefonom.

- Menjünk át a szobámba, szerintem megvan az üveg is, meg a telefonomra is szükség lesz – mondtam végül, majd már indultam is, de aztán Baekhyunra néztem. – Ja, és csak hogy tudd, pisilnem kell, szóval előre mondom, ne érezd majd magad szarul, hogy a farkadat fogdosom.

Baekhyun

Mi? Miért érezném magam szarul? Egyáltalán nem izgat, hogy a pöcsömet fogja fogdosni. Hugyozni csak kell. Nehogy már azt higgye, hogy én majd becsukott szemmel brunyálok, csak mert ő szégyenlős. Még mit nem! Férfiak vagyunk mind a ketten, és attól meg nem tartok, hogy valamit csinálna a drágaságommal, mert az neki jobban fájna.

Jongdae hadovált valamit, hogy kell a telefonja, de engem sokkal jobban izgatott az üveg, és mivel azt mondta, megvan neki, így újra felragyogott bennem a remény. Megindult a szobájába, ami nem is volt olyan messze, pontosabban a folyosó végén. Csak most tűnt fel, hogy ilyen közel laktunk egymáshoz, eddig annyira nem érdekelt, leginkább az idegesítő macskamosolya tűnt szembe mindig, ami kikészített. És most akár akarom, akár nem, azzal kell együtt élnem, hogy reggel az az idióta képe fogja kiszúrni a szememet a tükörből. Én ezt még mindig nem bírom elviselni. Meg ha valakinek alaphelyzetben van a szája, akkor az normálisan néz ki, az övé miért tűnik úgy, mintha sunyin görbülne? Aish, leszarom, ezzel úgysem jutok sehová.

- Csak a gatyámba ne hugyozz, haver – lenézően pillantottam rá. – Az az egyik kedvencem.

Pusmogott valamit magában, amin jót vigyorogtam. Legalább ennyi jó van ebben az egészben, hogy szívathatom.

Jongdae próbált benyitni a szobájába, de az zárva volt. Rám nézett, majd a nadrágomra mutatott, és itt már tudtam, hogy nálam van az, ami kell neki. Egy nagyot sóhajtottam, majd előkotorásztam a kulcsot, ami meglehetősen sokáig tartott. Ki az isten vesz fel olyan gatyát, aminek a zsebe egy milliméter?! Az én cuccaim sokkal jobbak és kényelmesebbek, és még ő szólt meg! Amint elővettem a kulcscsomót, ki akarta kapni a kezemből, de én egyből elhúztam előle.

- Ah-ah! – csóváltam meg a fejem, mintha egy kutyának mondanám, hogy rossz dolgot csinált. – Ha már te nyitottad az én szobámat, akkor ez kijár nekem! – Gyerekes voltam, de ki az istent érdekelt ez ilyenkor?

Kinyitottam az ajtót, és amint bemehettem volna, Jongdae kielőzött engem. Rohadék! Végül sikerült nekem is beljebb jutnom. Feltűnt, hogy a barnás tócsa már nem volt a padlón, de a bűze még mindig megmaradt, ami egy furcsa – talán fenyőillatú – légfrissítővel keveredett. Utáltam a fenyő szagát! Mindig megfájdult tőle a fejem, és a mostani fejfájásnak ez pont nem tett jót. A rendetlenség nem tűnt el, csak az egyik ágyról a másikra költözött.

Jongdae, amint meglátta Dongsunt – így hívta –, egyből beszólt neki, hogy takarítson ki normálisan. Nem tudom, hogy most nem gondolt bele abba, hogy az én testemben van, vagy csak ennek a kisgyereknek ennyire lehet dumálni… Az utóbbira tippeltem, hiszen Jongdae nem volt olyan hülye.

- Hyung – szólított meg a gyerek, akit legutóbb még teljesen pucéran láttam. Csak hajlandó volt felvenni valamit magára. – Ki ez? Olyan ismerős – nézett rám kérdőn, és azt figyelte, hogy Jongdae az ágya feletti polcon turkál. Szimpatikus volt a gyerek, annak ellenére, ahogyan délután bemutatkozott (bár úgy tűnt, mintha egy másvilágban élne).

- Baekhyun – vigyorodtam el. – Jó pali, mi?

- Baekhyun? – gondolkodott el, majd egyszer csak felragyogott a képe. – Ja! Az a Baekhyun, akit mindenki kibeszél? – kérdezte szinte drogos módjára. Erre Jongdae is idenézett, és elröhögte magát. A kis szemét!

- Mi?! – csattantam fel. Tudtam, hogy nem örvendek jó hírnévnek, de minek beszélnek rólam ennyit az emberek, mikor én rohadtul nem törődöm velük? Egyből elmúlt a kezdeti szimpátia, idegesen fejen suhintottam a fiút, mire feljajdult.

- Ah! Hyung! Ez mire volt jó? – dörzsölgette a fájó területet.

- Ne merd leszólni Baekhyunt! – fenyítettem meg, mire bágyadtan rám nézett.

- De én nem szóltam le… – és igaza volt! Tényleg nem szólt le. – Szerintem király Baekhyun hyung. Én is olyan akarok lenni, mint ő – mondta, és most rajtam volt a sor, hogy felnevessek. Előbb még fel sem ismert, most meg itt sztárol? Érdekes ez a gyerek.

- Tényleg, haver? – borzoltam össze a haját, és Jongdaere néztem egy önelégült vigyorral a képemen. Persze ő csak beszólt, hogy ne merjek semmit csinálni Dongsunnal, mert akkor kitekeri a nyakamat.

Láttam, hogy megtalálta, amit keresett. Zsebre dugta a telefonját, de ahogy észrevettem a másik kezében tartott üvegcsét, azt hittem, felsírok örömömben.

- Mutasd, mi van ráírva? – szaladtam oda hozzá, és rögtön kikaptam a kezéből. Tényleg ott volt a címke! Felragyogtam, szinte majd kicsattantam az boldogságtól. – Lássuk csak, mi van ra… - hirtelen bennem akadt a szó. Képtelen voltam levegőt venni, azt hittem megint elájulok. – Egy virágszirom? – habogtam hitetlenkedve. – Egy ki-ba-szott VIRÁGSZIROM?! – ordítottam ingerülten. Felrobbantam, legszívesebben a földhöz vágtam volna az egész üveget! Az a rohadt ringyó egy virágszirmot tett rá? Nem hiszem el! Ez nem lehet igaz!