Jongdae
Byun Baekhyun senkihez sem volt fogható. Byun
Baekhyun olyan ember volt, akit bármennyire is próbáltam megfejteni, áttörni a
falait, egy rohadt nagy kőtömbbe ütköztem, ami olyan vastag volt, hogy képtelen
voltam eljutni hozzá. Oké, nem mintha, olyan sok ideje ismerném, de talán, ha
ezer éve beszélgetnénk, akkor sem tudnám megérteni.
Ki volt borulva teljesen, de olyan szinten, hogy
inkább hozzá sem szóltam, mert tudtam, hogy azzal csak rontanék a helyzeten.
Így, mikor rám parancsolt, hogy álljak fel az ágyról, egy szó nélkül, bár
csigatempóban teljesítettem a kérését. Látni, hogy a mindig életvidám, kedves
mosolyom nincs ott az arcomon, helyette olyan mértékű csalódottság és
reményvesztettség, hogy rossz volt ránézni. Őt is szar lett volna így látni,
nem hogy az én testemben… Mindig is empatikus voltam, szerettem másoknak
segíteni, de Baekhyun… Nála kikapcsolt ez az erényem, helyette csak a düh
maradt meg, ami lassan elpárologni látszott, de megszűnni nem.
Még mindig haragudtam rá és nem is kedveltem meg, de
elég rossz állapotban volt. Ahogy a fal felé fordult és magára húzta a takarót,
tudtam, hogy nem kér belőlem. Nem akarja, hogy megvigasztaljam, hogy segítsek
neki, elzárkózott előlem, mint mindig, én pedig kezdtem magam úgy érezni, hogy
egy olyan ajtón akarok (vagy nem) kopogtatni, amin még kilincs sincs.
Nyeltem egyet, ahogy néztem alakját kirajzolódni a
sárga, valami hülye mintákkal díszített paplan alatt. Nem azt mondom, hogy meg
akartam vigasztalni, mert mégis róla van szó, csak azért ez lenne a minimum,
nem? Meg aztán, azt sem tudtam, hogy mi ütött belé. Oké, hogy nem mondtam el,
mit beszélgettünk Yixinggel, de… Mikor megrángatott, már majdnem kimondtam
neki, hogy tudom, hogy szerelmes belé. Annyira szánalomra méltó volt, hogy
ennyire kötődik Yixinghez, de még magának sem vallja be. Bonyolult ember volt ő
a maga módján, mégis végtelenül egyszerű – én mégsem tudtam kiigazodni rajta,
hiszen olyan hangulatingadozásai voltak, mint egy terhes nőnek. Csak ugye sem
nő nem volt, végképp nem terhes.
Mivel úgy tűnt, hogy elaludt, úgy döntöttem,
elmegyek zuhanyozni, hogy legalábbis addig se legyek vele egy szobában, de
közben megláttam, hogy a ruhák csak úgy a földre vannak dobálva, amit előzőleg
ő vett le magáról. Bosszúsan fújtattam egyet, hiszen utáltam, mikor valaki
ilyen trehány volt. Szerettem magam körül a rendet, így azonnal nekiálltam és
összehajtogattam a saját ruháimat, majd az egyik szék háttámlájára tettem őket.
Utána megfordultam, hogy magamnak is tudjak keresni valami alvós cuccot. Ugyan
teljesen idegenül hatott, ahogy az ő szekrényében turkáltam ruhák után, de
muszáj volt megtennem. Mikor kihalásztam egy bokszert – mert legtöbbször csak
abban aludtam –, a törölköző és a tusfürdő is megvolt, kifelé indultam, de
tekintetem akaratlanul siklott Baekhyunra.
Még
mindig csendben volt, de mintha rázkódott volna a válla. Sírt… Byun Kicseszett
Baekhyun sírt az undorító, sárga paplan alatt. Nekem pedig fogalmam sem volt,
hogy mit tegyek. Egyáltalán,
mit kellene tennem? Biztosan nem várja el tőlem, hogy odamenjen és
babusgassam, de a rohadt nagy együtt érző szívem nem akarta annyiban hagyni a
dolgot.
Erőt vettem magamon, erőszakkal elszakítottam a
pillantásom róla, majd visszanéztem a másik ágyra, ami felett ott volt a
parafatábla, amire rengeteg fénykép ki volt rakva. Gondoltam, hogy a
szobatársáé, mert Baekhyunból nem néztem volna ki, hogy szeret fotózni. Igazán
szép képek voltak, de nem akartam most ezzel foglalkozni. Aztán észrevettem
Baekhyun telefonját, így azt a vízforraló mellé tettem, ahol a kulcs is volt
korábban, gondoltam, akkor biztos meg fogja találni. Ezek után úgy hagytam ott
a szobát, benne egy síró Byun Baekhyunnal, hogy közben azzal nyugtattam magam,
holnapra biztosan jobban fogja magát érezni. Bármennyire is furcsának hatott,
hogy én egy kicsit is aggódjak érte. De az én testemben
volt, szóval érthető, hogy érdekel, mit csinál, nem igaz?
*
Másnap a mobilom csörgésére keltem. Nyűgösen és
semmi életkedvvel tapogattam a paplant, hogy az este hová tehettem el, de mikor
sehol nem találtam, és még a zenélés sem maradt abba, szitkozódva felültem,
majd a szemeimet dörzsölve, pillantásom azonnal a szoba másik végében lévő
ágyra siklott, ahol tegnap még Baekhyun aludt, ám az most üres volt. Egy
egészen kósza másodpercig megfordult a fejemben, hogy mi van, ha felvagdosta az
ereit vagy kiugrott a hatodikról, de aztán el is vetettem ezt az őrült ötletet.
Biztosan csak
mosdóban van, vagy mit tudom én.
Ekkor elhallgatott a zene, mire rájöttem, hogy miért
is keltem fel, gyorsan kimásztam az ágyból, de a lábam beleakadt a paplanba –
kicsit deja vu érzésem támadt –, így vágtam egy szép hasast, ami egyáltalán nem
volt kellemes. Ekkor újból megszólalt a csengőhangom, így fájdalmasan
nyöszörögve felálltam, majd az íróasztalhoz léptem és megnéztem, ki hívott.
Chanyeol.
- Mi van már, ember? – szóltam bele reflexből, mire
a vonal másik végéből egy meglepett „Oh!” hang érkezett. – Csak azért hívtál,
hogy felébressz, vagy mondani is akarsz valamit?
- Baekhyun, mi a francért van nálad Jongdae
telefonja? – Ó, hogy az a rohadt élet! – Komolyan nem hittem el, mikor
mondta Yifan, hogy a te szobádban látta tegnap este, de ezek szer-
- Nem! – kiáltottam azonnal hevesen. – Ne értsd
félre, semmi nincs köztünk és soha nem is lesz! Ez csak… Ööö… Igazából…
Semmi nem jutott eszembe, de mielőtt még bármit is
kinyöghettem volna, nyílt a szoba ajtaja és belépett rajta Baekhyun, kezében
egy szatyorral, amiben kaja volt, ezek szerint vásárolni volt.
Semmi nem látszott rajta, mintha mindent elfelejtett
volna az éjszaka folyamán, ami azért egy kissé megnyugtatott, de kíváncsivá is
tett. Aztán mikor közölte, hogy hozott kaját és normális volt, egészen biztos
voltam benne, hogy soha a büdös életben nem fogok tudni kiigazodni rajta.
- Ti összejöttetek Jongdaevel?! – hallottam meg
Chanyeol mély, most kissé hitetlen hangját, akit szinte már el is felejtettem,
hogy még vonalban van. De aztán felfogtam, hogy mit kérdezett. Ránéztem
Baekhyunra, aki semlegesen pillantott rám vissza, nekem pedig kedvem lett volna
elsüllyedni. Csak egyszerűen kinyomtam a telefont, mert úgy éreztem, korán van
még nekem ehhez.
Jesszusom, a legjobb barátom most komolyan azt
hiszi, hogy együtt vagyunk! Hát, ez aztán király lesz…
Baekhyun
Halk, zaklatott nyöszörgést hallottam, amit furcsának találtam.
Talán olyan félálomban lehettem. Kellemetlen érzés áradt szét bennem, majd egy
újabb elnyújtott nyöszörgés után kipattantak a szemeim, s csak akkor
jöttem rá, hogy én adtam ki ezeket a hangokat.
Rosszat álmodtam, nagyon rosszat, de semmire nem emlékeztem
belőle, csak a nyomasztó érzés feszítette mellkasomat. Kicsit megszédültem,
ahogy hirtelen felültem az ágyon, de hamar el is múlt, mihelyst vettem egy nagy
lélegzetet. A szoba egyetlen nagy ablakán, a napsugarak erőszakosan szöktek be,
s mintha direkt úgy világították volna meg a tárgyakat, hogy csillogásuk
irritálja a szememet. Nem csoda, hogy így keltem fel, hiszen meleg volt a
szobában és én abban meg sosem tudtam aludni rendesen. Még azt a nyamvadt
függönyt is elfelejtettem behúzni, hogy ne vakítsa ki a szememet a nap, pedig
pont keleti oldalon voltunk és az ágyam meg az ablakkal szemben, amit utáltam.
Kényszerszerűen hunyorogni kezdtem, és a telefonom után
tapogatóztam bágyadtan. Megnéztem a párnám alatt, majd az ágyam melletti kicsi
hűtőszekrény tetején, mert általában oda szoktam tenni, de nem találtam.
Komótos mozdulatokkal nyújtóztam egyet, aztán kimásztam az
ágyamból. Olyan fáradtnak éreztem magam, pedig biztos voltam abban, hogy eleget
aludtam - vagyis, ha már a nap is fenn volt, akkor csak kellett annyit.
Automatikusan indultam meg az asztalok felé, de amint megláttam egy nagy
kupacot Jun ágyában gömbölyödni, sóhajtottam egy nagyot.
Nem úgy volt, hogy hétvégén hazamegy? – vetődött fel bennem a kérdés,
ahogy hajamba túrva vakargattam a fejemet. S ekkor valami nagyon furcsát
éreztem; hajam tapintása más volt. Bambán néztem vissza szobatársam ágyára, és
a benne alvó épp akkor fordult el a faltól, így teljesen ráláttam az arcára. Én
feküdtem ott; tényleg…
már el is felejtettem.
Mint egy őrült, aki belefáradt mindenbe, elmosolyodtam, amit egy
halk kuncogás követett. Maradhatott volna csak egy rossz álom. Jó pár percig
álltam még ott a hosszúkás szobánk közepén, és halkan, erőtlenül nevettem.
Tekintetem a zöld vízforraló előtt heverő telefonra tévedt, ami innen úgy tűnt,
hogy az enyém. Úgy
emlékeztem, hogy tegnap Jun ágyában hagytam – tanakodtam, ahogy újra szemügyre
vettem az alvó alakot. Biztos Jongdae volt.
A kezembe vettem a telefont, s megnéztem rajta az időt, és nagy
meglepetésként ért, hogy még csak hét múlt pár perccel. Hát, ezek szerint
mégsem aludtam olyan sokat, mint ahogy azt hittem. Amint végigfutott ez az
agyamon, a hasam hangosan kordult egyet, összehúzva az izmaimat. Enni akartam,
de előtte úgy gondoltam, hogy el kellene mennem zuhanyozni. Piszkosnak éreztem
magam, bár nem tudom, miért. Jongdaet - annak ellenére, hogy mennyire
idegesített a macskamosolya, viszont ennek semmi köze nem volt a tisztaságához
– igényesnek gondoltam; tegnap reggel csak
fürdött, nem?
Junmyeon ágya végében levő szekrényekhez mentem, hogy kivegyek pár
viselhető ruhát, és egy törölközőt. Végül csak egy pólót és egy alsógatyát
halásztam ki (na meg a törölközőt, mert az így is úgy is kellett), mivel
Jongdaere közel sem lettek volna jók az én nadrágjaim. Kisebbnek tűnt a
csípője, mint az enyém. A tegnap levetett fekete farmer után néztem, de nem
találtam a szekrény előtt, pedig az este ide dobtam le minden ruhát.
Körbenéztem a szobában, mire megtaláltam a piros, kapucnis pulcsit Jun székének
háttámlájára terítve. Az alól pedig ott kandikált ki a fekete nadrág, és én meg
értetlenkedve mentem oda, hogy elvegyem onnan. Jongdae ennyire
rendmániás lenne, vagy mi? – Egyszerűen mást nem tudtam feltételezni, csak
ezt.
Inkább nem is foglalkoztam vele, az ágyam feletti polcról lekaptam
a tusfürdőmet, és elmentem zuhanyozni a folyosó közepén lévő közös fürdőbe.
Kicsit furcsa volt Jongdae testével bármit is kezdeni, de hát utána sokkal
jobban éreztem magam, tényleg mintha megtisztultam volna bensőmben is. Magamra
tekertem a törölközőt, majd visszamentem a szobába, nem is zavartatva magam
azzal, hogy esetleg valaki megláthat – nagyon reménykedtem benne, hogy senki
nem téved arra, és így is lett.
A kikészített ruhákat magamra kaptam, aztán megkerestem a
pénztárcámat, amit a táskámban hagytam. Jongdae farzsebéből kivettem az ő
fekete, bőr tárcáját, és helyére az enyémet dugtam, bár végül is fizethettem
volna az ő pénzével is, de… Ah, nem volt kedvem még szívózni sem, egyszerűen
csak felhúztam a piros pulóvert, a cipőjét, és halkan, észrevétlenül elhagytam
a kollégiumot.
Annak ellenére, hogy már tavasz eleje volt, még mindig hűvös szél
fújt. Nagyanyám mondogatta mindig, hogy: szeszélyes április; talán igaza volt.
Az említésére hirtelen eszembe jutott a családom, és önkéntelenül is
belegondoltam abba, mi van, ha majd haza kell mennem, és akkor is ebben a
testben leszek. Jongdae képtelen lenne úgy viselkedni a szüleim előtt, ahogy én
szoktam. Valamilyen oknál fogva aggodalmat okozott nekem, hiszen kicsit furcsa
volt a kapcsolatom a családommal. Olyan idegennek éreztem magam, még akkor is,
mikor tudtam, hogy szeretnek. Valahogy a bátyámat mindig máshogy kezelték, és
ez gyerekként mély nyomot hagyott bennem; azóta sem nőttem ki.
Hm… talán tényleg ezért cseréltünk testet
Jongdaevel… Hogy rendbe hozzam az életem – pusmogtam magamba, ahogy egy útszéli kis kavicsba rúgtam, ami
laposakat bukfencezve végezte a fűben. Zsebembe akartam mélyeszteni a kezemet,
de csakhamar rá kellett ébrednem, hogy ebbe a hülye szűkfarmerbe aligha fér
valami. Sóhajtottam egyet lemondóan, s tovább haladtam.
Mindennek megvan az oka. Ennek az elmecserélős dolognak is meg
kell lennie. Valahol belül úgy éreztem, hogy ez csakis azért történ velem, mert
visszaütött a karma. Ha… Á, nem az hülyén
nézne ki – bámultam fel az kevés felhővel borított égre,
megmagyarázhatatlan válaszra vára. Vagy mégis? Lehet,
hogy tényleg azért történt ez, mert rosszul életem eddig, hiszen senkit sem
engedtem magamhoz közel, és az emberek többsége ezt várta volna el. Társas
lények vagyunk, vagy mi a franc. Bár senkit nem bántottam meg szándékosan, de
sosem voltam kedves. Lehet ezen kéne
változtatni? Akkor majd visszatérek a testembe?
Igen, még ha nem is ez a válasz, én alkottam magamnak egyet, mert
muszáj volt valamilyen utat követnem, hogy ne őrüljek ebbe bele. Ez
megnyugtatott egy kicsit, és legalább tudtam valamiért küzdeni. Csak oda kell
figyelnem, és jobb embernek legyek, így visszaváltozok. Vissza kell térnem a
saját testembe! Muszáj!
*
A boltban bevásároltam, de leginkább rágcsálnivalókat. Jongdae
csaja ma nem dolgozott, vagyis én nem láttam sehol sem, és ennek csak örültem.
Visszafelé menet kivettem a szatyorból a kedvenc epres joghurtitalomat, s azt
szürcsölgettem, és az ízektől nosztalgiázni kezdtem. Yixinggel néha ilyet
ittunk péntekenként, de már megint rajta járt az eszem, így inkább kivertem a
fejemből mindent!
Dae bácsi volt a portán, udvariasan intettem neki, s a hátsó lépcsősor felé
mentem, azon mégiscsak kevesebben jártak. Nem akartam összefutni senkivel,
főleg nem azzal az angry birds szemöldökű fazonnal, és sikerrel is jártam. Már
az ajtómon nyitottam be, de ekkor meghallottam Jongdae hangját. Gondoltam, hogy
nincs senki a szobában, hisz hülye lenne bárkit is beengedi, ezért nyugodtan
léptem be az ajtón, a tele szatyrot felé mutatva.
- Hoztam kaját – mondtam oda neki, mire érdekesen pillantott rám,
de nem törődtem vele. Beljebb mentem, és az asztalra tettem a reklámszatyrot,
amiben igazából semmi értelmes étel nem volt, de hát egy szendvics is megteszi,
ha az ember éhes. Jongdae addigra letette a telefont, és Jun ágyára ült, én
pedig kitettem minden ehetőt az asztalra, de furcsállottam, hogy a másik
túlságosan csendben van. Szemöldök ráncolva néztem át a vállam fölött, s eléggé
meglepett, hogy egy gondolataiba mélyedt, Byun Baekhyun fejet láttam. Kétlem,
hogy Jongdaenek valaha is sikerül majd utánozni a mimikámat. Esküszöm, még az is
jobb lenne, ha inkább nem mutatna semmit, de… ilyen képet hogy képes bevágni?
- Mi van? – kérdeztem meg tőle röviden, kicsit durván, de eléggé
lehetett érezni benne a törődést. Én tényleg próbálkoztam. És amint megláttam a
kezében pihenő fekete szegélyes Samsungját, leesett minden. – Baszd meg, te
felvetted a telefont, mikor tudod, hogy az én testemben vagy!? – képedtem el. –
Ki volt az? Jézusom, akárki is, biztos, hogy nem örült nekem! Aish! Azt hittem,
hogy neked több eszed van, Jongdae. Nem hittem volna, hogy ilyen meggondolatlan
leszel! – horkantam fel, bár semmi okom nem volt rá, mert igazából én rosszabb
voltam, de akkor is! Mi van, ha Yixingnél
is hibázik és elsiklik olyan dolgok felett, amiknél nem kéne?
Úgy éreztem, hogy kicsit hamar felkaptam a vizet, és mivel
próbáltam „jó gyerek” lenni, vettem egy nagy levegőt, hogy lehiggadjak.
- Szóval… - kezdtem bele már sokkal nyugodtabb hangnemben -, ki
volt az és mit mondott?
Nem
számítottam semmi jóra, mivel Jongdae nem úgy nézett ki, mint aki örülne a
hívásnak, de azért reménykedtem benne, hogy valami megoldható problémát fog
kinyögni.
Jongdae
Abban a pillanatban, mikor Baekhyun nekiállt
hisztizni, egyetlen rossz szóra voltam attól, hogy ne kezdjek el kiabálni. Soha
nem voltam indulatos típus, de Baekhyun kihozta belőlem tegnap is, erre még fel
sem keltem igazán, máris nekiállt pattogni, hogy milyen felelőtlen vagyok.
Szívem szerint odavágtam volna neki, hogy ő még nálam is rosszabb, mert én legalább
próbálok együttműködni, nem pedig sírok a sarokban, mint egy kislány. De ez
azért erős lett volna, meg aztán, nem akartam vele seggfej lenni, annak
ellenére, hogy megérdemelte volna a beszólása után.
Hát, baszd meg, kedves Byun
Baekhyun! Mintha én nem tudnám, hogy hülyeség volt felvenni a telefont. De le
merem fogadni, hogy reggel még ő sem volt tisztában azzal, hogy mi tényleg
elmét cseréltünk. Akkor meg ne szövegeljen nekem, mert bele találok nyírni az
undorítóan puha kis fürtjeibe.
És igazából, ekkor esett le, hogy már megint
ugyanott tartok, mint tegnap. Semmivel sem jobb a helyzet, sőt! Azzal, hogy
legjobb barátom most azt hiszi, összejöttünk Baekhyunnal, visszacsúsztunk. Ezt
valahogy ki kell magyaráznunk, nem lehet, hogy azt higgye, közöm van hozzá.
Erre a dologra senki nem jöhet rá, hiszen mit szólnának hozzá? Minimum őrültnek
nyilvánítanának minket, esetleg jót röhögnének az egészen. Nem, biztos, hogy nem
mondhatjuk el neki. De akkor mégis mit találjunk ki, miért „Baekhyun” vette fel
a telefont?
Aztán szerencsére Baekhyun lehiggadt, egészen
normális hangnemben és stílusban kérdezte meg, hogy ki volt az és mit akart.
Nem akartam neki válaszolni. A reggelem pocsékul indult, pedig ilyen nagyon
ritkán fordult elő velem. Nem elég, hogy elmét cseréltünk, még Chanyeol is… Aish, komolyan mondom!
Vettem egy mély lélegzetet, majd Baekhyunra
meredtem, és igazán csak akkor tűnt fel, hogy ugyanazokban a ruhákban van, mint
amiket tegnap még én vettem fel. Oké, nem mintha jók lennének rám az ő bő
göncei, mivel vékonyabb vagyok tőle, de… Komolyan az van
rajta, ami tegnap is? Azt hittem, ettől legalább több esze van. Nagyon remélem,
hogy senki nem látott meg – igazán kényes voltam ezekre a dolgokra, ezt
pedig Baekhyunnak is tudomásul kell vennie. Ha pedig ez nem lett volna elég, a
hajam sem úgy állt, ahogyan én be szoktam állítani. Egy apró tincs rossz
irányban volt, meg úgy az egész… Olyan volt, mintha nem is érdekelte volna,
hogyan néz ki a feje. Nem tudtam volna megállapítani, hogy csak azért, mert az
én testemben van, vagy tényleg ennyire leszarja. Ebből nem eszel,
Baekhyun!
- Úristen – nyögtem ki végül csak ennyit, mire
felvonta a szemöldökét, mint aki nem tudja, hogy mi bajom van. – Először is, el
kell mennünk a szobámba ruhákért, nem lehetsz abban, amiben tegnap, ez… Ez nem
jó. A hajad sem jól áll, szóval remélem, senkivel nem találkoztál útközben. És
mielőtt megkérdeznéd, igen, számomra ezek fontosak, ez is együtt jár a
kompromisszummal!
Hátat fordítottam neki, majd a szekrényhez léptem és
kinyitottam az ajtaját, ám abban olyan katonás rend uralkodott, hogy tudtam,
véletlenül rosszba nyúltam, így a másikban kezdtem el keresgélni, mivel egy
szál bokszerben feszítettem. Nem mintha, zavart volna, elvégre, az ő teste
volt, de akkor is fel kellene öltözni. Ahogy a ruhákat túrtam, éreztem a
hátamban a pillantását, így tudtam, hogy talán ezzel kicsit túllőttem a célon
és nem érti, hogy mi van velem. Vállam felett ránéztem, aztán csak sóhajtottam
egyet.
- Szarul keltem – magyaráztam a kissé hisztis
viselkedésem okát. – Egyébként Chanyeol hívott, azt hiszi most, hogy együtt
vagyunk… Szóval, találjunk ki valamit, hogy miért én vettem fel a telefonodat,
hogy ha megkérdez esetleg mind a kettőnket, ugyan azt tudjuk mondani.
Baekhyun
Jongdae egy igazi pöcs volt, de mit tehettem
volna? Most tényleg arra koncentráltam, hogy nyugodt maradjak, hiszen a
testem forgott kockán. Leültem a saját ágyamra, és azt figyeltem, mit kutakodik
a szekrény előtt a másik. Úgy nézegette azokat a ruhákat, esküszöm, még az
egyik gatyámat és felsőmet is összemérte. Mi az istent nézett
rajta? Hogy összeillenek-e a színek, vagy mi?
Szemöldök ráncolva néztem tovább, kicsit el is fintorodtam. És tényleg ő volt az,
aki lefikázta a stílusomat! Hihetetlen! Soha nem gondoltam volna, hogy ez
az alak ilyen piperkőc, vagy nem is tudom. Nem tűnt olyannak, vagy csak kellően
szartam a fejére, és nem figyeltem meg… Igen, ez valószínűbb. Minek is tettem
volna meg, hiszen egyáltalán nem jött be, egyedül a macskamosolya tűnt szembe, mikor
nagy ritkán váltottunk egy-egy szót.
Végül csak meguntam, hogy ott tollászkodott a szekrényem előtt,
mint valami maximalista ember, így felálltam és kicsit arrébb löktem az útból.
- Nem hiszem el, hogy ennyit szarakodsz ezen – pusmogtam, majd
kikaptam az egyik világoskék pólómat, az esernyőmintás pulcsimat és egy bő
szabású farmert. – Ez tökéletesen megfelel nekem – nyomtam a kezébe, mire ő se
szó, se beszéd Jun ágyára telepedett, én meg levetettem a cipőmet, és
kiterültem a beágyazatlanul lévő helyemre.
- Szóval… hogy oldjuk meg az ügyet? – kérdeztem a plafont lesve,
majd magasba emeltem a kezem s azt kezdtem el bámulni. Úgy forgattam, csavartam
magam előtt, mintha egy gyerek lennék, aki még soha nem látott ilyet. Jongdae
ujjai vékonyak és csontosak voltak, és a kézfején jól kirajzolódtak az erei.
Önkénytelenül is eszembe jutottak Yixing ujjai, és még csak figyelni sem tudtam
arra, amit pofázott nekem a másik.
- …és akkor… Figyelsz te egyáltalán? – térített magamhoz a hangja.
- Ja, ja – reagáltam gyorsan, ahogy felültem. Jongdae addigra már
felöltözött, én meg egy elismerő mosolyt mutattam felé. Nem, nem azért, mert
képes volt felöltözni egyedül is, mint az emberek többsége, egyszerűen csak jól
néztem ki, akármi volt rajtam. Ha nem én lettem volna, talán még dugtam is
volna magammal, ami elég abszurdnak tűnhetett, de hát… Az is az, hogy elmét
cseréltünk.
Kérdő pillantásokkal jutalmazott, aztán karba tette a kezét, és
mint aki magyarázatot követel, felém állt. Talán az üres hassal való
gondolkodás miatt, de kicsit megfájdult a hasam.
- Hát… - kezdtem bele. Valamit ki kell
találnom! Ekkor eszembe jutott, hogy azzal a magas kínaival mit is
beszéltem. – Mondatnánk azt, hogy csak elkértem az anyagot tőled, és mivel én
úgyis köcsög vagyok, simán felvehettem a telefonodat.
- De Chanyeol sikeresen hallotta a kajás dumádat is – egyszerű,
gyors kijelentéssel közölte velem a gondját, és ez a hangvétel kezdett
felidegesíteni.
Nyugi, Baekhyun, nyugi. Ki kell bírnod; minél jobb vagy, annál hamarabb
kerülhetsz vissza – nyugtatgattam magam.
- Majd arra fogom, hogy… - gondolkodtam el… Mégis mi a szart
találjak ki? – pillantottam oldalra, s amint megláttam Jun parafás
tábláját, bevillant egy jó ötlet. – Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy ismerem
Junmyeont? – vigyorogtam, de Jongdae még mindig furcsán nézett rám. –
Mondhatnánk azt, hogy találkoztál vele az egyik hülye előadáson vagy bárhol, az
nem számít, és akkor összehaverkodtatok. Gondolom, Chanyeol elég sokat tud
rólad, de minden léptedet ő sem követheti, így nem lenne annyira hihetetlen, ha
ezzel állnál elő. Azzal meg nem kell törődni, hogy ő most nincs itt, majd azt
hazudjuk, hogy itt volt. Szóval… én a boltba mentem, míg Junmyeon a szobában
várt rám, te meg felvetted a telefont, mert miért ne… és kész! – álltam fel magyarázatom
végére, mire hátrált is egy lépést Jongdae. Úgy örültem az ötletemnek, mint egy
kisiskolás, ha egy csillagos ötöst kap. Hát, úgy tűnt, Jongdaenek nem egészen
nyerte el a tetszését, vagyis az összeráncolt homlokából és elmeredő
tekintetéből ítélve nem ez jött le.
- Na, mi van? Szerinted ez nem elég jó? – huppantam vissza az
ágyamra csalódottan, mint egy sértett kisgyerek. Elszoktam attól, hogy ennyit
beszéljek valakivel „fontos”
dolgokról, már el is felejtettem, hogy ilyen vagyok.
Jongdae
Igazából, nem volt olyan rossz ötlet, de pár dolog
azért még így is hibázott benne. Az első, hogy fogalmam sem volt, hogy ki ez a
Junmyeon. Tény, hogy Chanyeol sem tud rólam mindent, de azért, ha megismerek
egy új srácot, neki el szoktam mondani.
Oké, ez így nagyon tré,
elvégre, miért ne mondhatnám neki ezt? Pontosabban, majd Baekhyun? Ha legalább
kérdez róla Yeol valamit, ő tud válaszolni, hiszen a szobatársa. Tényleg, ő hol
van most?
Egy pillanatra Baekhyunra néztem, aki kíváncsian pislogott vissza, aztán rájöttem,
hogy most nem ez a fontos.
- Akkor mondd majd azt, hogy a múlt heti buliban
ismerkedtünk meg, akkor, mikor ő el volt foglalva egy csajjal és aztán nem is
láttad többet, csak másnap reggel – tértem ki a részletekre is, hiszen biztos
voltam benne, hogy legjobb barátomnak ez lenne az első kérdése. – Egész jóban
lettetek, aztán kitaláltad, hogy filmezhetnétek, elmentél a boltba, hogy vegyél
valami kaját, a telefonodat meg véletlenül itt hagytad, azért vettem én fel,
mert mondjuk idegesített. Lényegtelen – legyintettem. – Nem is olyan rossz,
Baekhyun…
Villantottam felé egy apró vigyort, aztán a pulcsim
ujját lehúztam a kezeimre. Nem tudom miért, imádtam ezt csinálni, bár tudom,
hogy elég ciki, főleg talán Baekhyun testével, de jól esett, ráadásul ez a
pulcsi bő volt és simán hosszú volt még így is az ujja. Arról ne is beszéljünk,
hogy nyomorék esernyőcskék voltak rajta. Majd kivágta a retinámat, annyira
idegesített, főleg, hogy egyáltalán nem passzolt sem a nadrághoz, de még a
pólóhoz sem! Mindegy, elég ízlésficamos, ez tény, de valahogy meg kell szoknom.
Hátat fordítottam neki, majd visszalépkedtem
Junmyeon ágyához, ami felé a hatalmas parafatábla volt rögzítve, rajta a sok
fényképpel. Tényleg gyönyörűek voltak, mindig is érdekelt a fotográfia, de nem
olyan mélyen, hogy ezzel üssem el az időmet, viszont ezek a képek nagyon
tetszettek. Óvatosan levettem egy fényképet, ami tudtam, hogy a közeli parkban
készült. Ugyan én nem láttam benne semmi különlegeset, de valahol mégis tudtam,
hogy az. Elmosolyodtam, majd ugyanoda visszatettem. Nem ismertem Junmyeont, de
biztos voltam benne, hogy szimpatikus srác lehet.
A nagy elmélázásomból Baekhyun szakított ki, mikor
hirtelen felült az ágyán, majd a gyomrához kapott és fájdalmas, kissé dühös
arckifejezéssel nézett a szemembe. Meglepődve pislogtam rá, hiszen fogalmam sem
volt, hogy mi baja van, így felálltam, de mielőtt megszólalhattam volna, ő
hangosan szidni kezdett, aztán kirohant a szobából.
Oké, ennek meg mi baja van? Ha rosszul van, az
nem jó, meg aztán, az én testem, így kissé aggódni kezdtem, szóval utána
indultam én is. Nem foglalkoztam azzal, hogy bezárjam az ajtót, csak sietős
léptekkel elindultam a mosdók felé, mert gyanítottam, hogy oda rohant Baekhyun.
Ám legnagyobb szerencsétlenségemre – vagy szerencsémre, ki tudja –, Chanyeol
lépett ki a szobájából, és amint tekintetünk találkozott, furcsa, dühös
csillogás lobogott csoki barna íriszeiben. Ami kicsit sem jelentett jót.
Uuuuh tejoeg ez amnyira joooo. Jaj szegeny Baekhyunt sajnaltam mikor sort meg minden. De azert ari volt Chentol hogy meg akarta vigasztalni. Az. a telobeszelgetes xdd hat kivancsivagyok mi lesz ebbol. Azmeg tok furi hogy Chaneyol miert nezett igy Baekre. Aaahhh dekivancsivagyooook. Legyszi hamar koviiit es ezis olyan jo resz volt koszi hogy ilyen jo hosszu lett es hamar feltetted ^^ nem gyozok varni haha 😀 IMADOOOM ❤
VálaszTörlésJongdae egy cukorborsó, hogy meg akarta vigasztalni, szerintem is édes, de azért ő is tud szemét lenni, ha nagyon akar. :D Bár sokkal realistább és érzelmileg stabilabb, mint Baek, szóval kemény egy gyerek. :D Én nagyon, de nagyon bírom őt. :3
TörlésChanyeol meg a következő fejezetben kicsit többet fog szerepleni, szóval majd valamennyit róla is megtudhatunk, de inkább később, mint most. xD :D Köszönjük szépen a véleményed. :D
Kiri
Bár cseszekszik a mobilnetem, azért is írni fogok mert muszály ><
VálaszTörlésNem is tudom hol kezdjem... kezdem Baeknál, szegényt sajnáltam, hogy sírt, de valahogy ki kell jönnie a sok stressznek...
Azon viszont szakadtam, hogy amikor felkelt azt se tudta, hol áll a feje(szószerint xD), vagy ez esetben fekszik...
Jongdae ébredése és a teló beszélgetése, hát az is egy elég vicces kis jelenet volt xD
Szerintem Channie azért nézett így a végén ,,Baekre", mert szerintem ő tud arról, hogy Yixinngel egymásban töltik péntek estéjüket, ő meg úgy vette le a teló beszélgetésből, hogy a két hülyegyerek együtt van(hmmm... nem lenne rossz ;) de mindennek megvan a maga ideje) és szerintem azt hiszi, hogy Baek csak szórakozik Jongdaevel... na jó bocsi ha ebből nem értetek semmit ><
Ugye nem azért fáj Baek hasa, mert visszafognak cserélődni? Mert az még túl korán lenne... amúgy szerintem Baeknak jó meglátása van azzal kapcsolatban amiről gondolkodott... hát tényleg elég izlésficamos a gyerek xD....
Hehe, kiváncsi vagyok Jongdae, hogy fog kimászni a Chanyeollal való találkozásból...
És mit fog szólni ahhoz, hogy Yifan meg gomdolom Channie is, tudott Yixingék afferjáról...
Nagyon jó rész volt, és mondom én ez egyre izgobb lesz :)
Nagyon várom a kövit^~^
KAMSAHAMNIDA~
Ja igen amit még írni akartam... Szerintem elmondhatnák Yeolnak, legfeljebb hülyének nézi őket xD
TörlésDe legalább tudni fogja :D
Hát írj! Mi mindig örülünk neki. :D (Amúgy én is utálom, ha szarakszik a net pont akkor, mikor nekem kéne, a legrosszabb. xD)
TörlésBaek valóban a sírással vezette le a felgyülemlett stresszt, de ki tudja, hogy mennyire tudja kezelni a további érzelmeit. :D Elég egy labilis személyiség, azonban ott van Jongdae, aki sokkal jobban kezeli az efféle érzelmeket. :D És azon a részen én is akkoorát, de akkorát nevettem, mikor Jongdae butus felvette álmosan a telefont. Ekkora egy gyökeret, de kajak. xD Hát én úgy imádom. :D
Chanyeolról meg a későbbiekben több szó lesz, és az is majd kiderül, hogy mit tud, és mit nem. :D Csak várni kell vele. :D
Baeknek meg azért fája hasa, mert.... xD A következő részben ez biztos kiderül, nem kell aggódni, azonban meg nem szép dolog leszólni mások stílusát. xD És ha Baeknek ez jön be? Mi bajod van az esernyős pulcsival? Tök jó - vagyis Baek szerint fasza. XD :D
Köszönjük szépen a véleményed és jó olvasgatni a találgatásaidat, találgass csak tovább. :D
Kiri
Sziasztok!
VálaszTörlésNekem nagyon tetszett ez a rész is. Nagyon ügyesek vagytok. <3
Az a telefon beszélgetés nem volt semmi. :D Kíváncsi vagyok a végén mit mondanak Yodának. Amúgy szerintem el mondhatnák neki, mivel Chen legjobb barátja meg értené. Jó lehet röhögne egy jót, de az már más dolog. :) :D Szegény BaekHyunt nagyon megsajnáltam, de nagyon aranyos hogy meg próbál azért jól viselkedni hogy minél hamarabb vissza kapja a testét. :P Chentől pedig nagyon aranyos volt hogy meg akarta vigasztalni. Én azt hittem hogy oda megy de Bacon fel kell és azért nem vigasztalta volna meg. Fura volt hogy Yoda úgy nézet Baekre. Arra is kíváncsi vagyok hogy Chen mit fog szólni ahoz hogy Yifan tudott Baek és YiXing kapcsolatáról.
Nagyon várom a kövi részt!!!!! :3
Szia, szia Minmi. :D
TörlésA telefonbeszélgetés nem csak az olvasóknak tetszett annyira, hanem nekem is. :D Hát én kifejezetten megettem volna Jongdae bugyuta fejét akkor. Annyira aranyos és egyben gyökér szerencsétlen. xD :D Huh, Chanyeol tuti, hogy nem hinné el az egészet, és valóban nevetne egyet. XD :D De ne aggódj, minden meg lesz oldva és elrendezve Jongdae és Baekhyun jövőjét illetően. Az meg más kérdés, hogy az nekik tetszeni fog-e. XD :D
Köszönjük szépen a véleményed. :D Várunk máskor is.
Kiri
Sziasztok!
VálaszTörlésEgyre jobban sajnálom Baekhyunt. :-( Ha így folytatja ki fog készülni, de szerencsére rájött, hogy valamit rosszul csinál és ezen változtatnia kellene. ^^
Huh, a telefonbeszélgetés...nekem először az jutott eszembe, hogy Chan miért ismerte fel annyira hamar Baekhyun hangját... Lehet, hülyeségen akadtam fenn. Oké, attól, hogy Baeknek lövése sem volt, hogy ki az a Chanyeol, Yoda még tisztában lehet a másik dolgaival és simán felismerheti a hangját. :-/ Mindegy. De ez nagyon vicces lesz, ha megbeszélik a dolgot, nekik persze kellemetlen.
Aztán még egy valamin gondolkodtam... Junmyeon ugye nem meleg véletlenül...? (túl sokan lennènek már) ^^ Amikor Jongdae nézegette a képeit, akkor futott át az agyamon ez. Hiába...megzakkantam a Suchentől. *.* Ahj, komolyan már mindem helyzetben lehetséges párokat látok.
Na de, vissza a fontosabb témákhoz.
Miért fáj Baek hasa???? o_O Jongdae testében van, az a test kezdte előbb produkálni előző nap is a fájdalmakat. Èn megeszem a telefonom töltőjét, ha ezek visszaváltoznak. Vagy folyton ide-oda cserélődnének... Jaj, már úgy érzem elgurult a gyógyszerem. :O
Akárhogy is, nagyon szépen köszi, hogy olvashattam. :-) Tuti, hogy valamire még kiakartam térni... :-\
Siessetek majd a folytatással. Pusz <3 Juditta
Szia drága.
TörlésHát rosszat nem igazán csinált, csak kicsit antiszociális és nem az a barátkozós típus, de igen, kitalált magának egy okot, hogy kibírja és ne roppanjon össze. :D És még lesz olyan dolog, amiért lehet sajnálni majd mind a két főszereplőt ám, de azért ez egy vígjáték voltaképpen, szóval nem visszük annyira túlzásba. Vagy... ki tudja. xD Tragikomédia. xD Az is meglehet. :D A lényeg, hogy még mi sem tudjuk hol a vége, de majd csak lesz valahogy, addig is örülünk, hogy nektek tetszik. :D
A Chanyeolos dolog majd a következő részben tisztázva lesz egy kicsit. :D Egy két dolog meg lesz válaszolva, de semmi bonyolult dologra nem kell számítani ám. :D Egy hétköznapi történet, egy majdnem hétköznapi testcseréről. xD :D
Huhuuuh... :D Junnak lesz nagyobb szerepe a történetben, alig várom már, hogy belépjen rendesen, mert csak az első részben tűnt fel egy pillanatra kb. xD Szegény épp haza tartott, Baek meg leszarta, mert Yixing érkezésével volt elfoglalva. :D És ne aggódj, szerintem mindenki belelát minden lehetséges párost, csak mert történet és miért ne. xD Én is ezt csinálom. :D
A hasfájós dologról csak annyit, hogy a következő fejezetben az ki lesz fejtve.:D De addig csak gondolkodj és gondolkodj. Gyötörd magad a tudatlanság miatt. xDDDD NA, de szemét vagyok én. :D Azért boldogágosság van, mert cukin írtál nekünk. Köszönjük szépen a véleményed. : D
Kiri
Ó TE JÓ ÉG!!!! *----*
VálaszTörlésImádom, egyszerűen imádom, ahogyan írtok! ^^ Nagyon tetszenek a karakterek, főleg Baekhyun és a baromságai, amiken szét röhögöm az agyamat! Egy csomó kérdésre választ kaptam, és most keletkezett bennem még néhány. Miért fájt Baekhyun hasa, és Chanyeol miért nézett olyan haragosan Baekie testében lévő Chenre? Aish, már nagyon tudni akarom! :3
Köszönöm, hogy olvashattam, sajnálom, hogy nem tudok magamból hosszabb véleményt kifacsarni, de jelenleg fangörcsökkel küzdök!
Nagyon várom a következő részt, és tényleg rohadt jól írtok! ^^
Puszi: Noel
Szia Noel! :D
TörlésKöszönjük szépen a dicséretet, aranyos vagy. :D Mind a két karakternek megvan a maga személyisége és míg Jongdae piperkőc és tudatos a jövőjét illetően, addig Baek csak megy az árral és magába zárkózik. :D Viszont feltételezett, hogy egy kis személyiségfejlődés lesz, mert furcsa lenne, ha nem lenne. :D Reméljük, hogy a mellékszereplők is lenyerik majd tetszésedet, mert én kifejezetten imádom őket - mármint a történetekben a mellékszereplőket. :D
Sok-sok kérdés lesz még előtted, és talán majd úgy fogod érezni, hogy egyikre sem kapsz választ, de na aggódj, fogsz. :D Köszönjük szépen a véleményed, várunk a következő fejezetnél is. :D
Kiri
Na elolvastam végre ezt a két fejezetet, amivel le voltam maradva! :D Hosszú, hosszú komment következik. :'DDDD
VálaszTörlésElőször is végtelenül örülök neki, hogy végre TÖRTÉNIK ebben a ficben valami. Kicsit (jó, valljuk be: nagyon) kezdett már monotonná válni, hogy folyton csak az ágyukon fekszenek, szidják egymást és ugyanazokat a gondolatokat ismételgetik unos-untalan. Viszont most már nagyon megörültem neki, hogy ha nem is lóhalálában, de pörögnek az események (nem is kell hogy olyan gyorsan történjenek egyébként a fic jellegét tekintetbe véve). Most is jegyzeteltem olvasás közben, mert nem tudtam volna ennyi megemlítenivalót egyszerre a fejemben tartani. XDDD
Először is ami eszembe jutott, ahogy Jongdae erősen gyanakszik magában, hogy Baekhyun tuti szerelmes Yixingbe, az az volt, hogy már baromira kíváncsi vagyok, hogy konkrétan mi történt a múltban Jongdae és Yixing között, hogy Jongdae ennyire nem akar Yixinggel kapcsolatba kerülni? Erre komolyan nagyon kíváncsi vagyok, mert Jongdae kb irtózik a gondolattól is, hogy Yixing közelébe merészkedjen, mi lehet ennek az oka?
Azon hatalmasat röhögtem, ahogy Jongdae megjegyzi, hogy "szinte majd’ kiestek a fogaskerekes a fejéből, annyira pörögtek a gondolatai" Baekhyunnak XDDDDDDD
Aztán jön Yifan és elhurcolja magával a francba a Jongdae testébe zárt Baekhyunt XDDD Ez a rész kegyetlen volt, Baekhyun annyira szerencsétlen, ahogy próbálja kiötleni, hogy menekülhetne meg az ANGRY BIRDS SZEMÖLDÖKŰ YIFAN (*ordítva röhög*) elől, és eljátsza, hogy kiment a lába, aztán mikor megy fel a lépcsőn, elfelejti megjátszani, hogy neki fáj a lába XDDDDD Istenem Bacon, de béna vagy XDDDDDDDDDDD És úgy szeretnék még több Yifant a későbbiekbeeen :D Amúgy ha már Yifan, eszerint Yifan is tudta, hogy Yixing meg Baekhyun összejárnak dugni? Hogyhogy csak Jongdae nem tudott erről? XDDDDDD (És hogyhogy Yifan tudja??? XDDDD)
Aztán ha már Bacon, az különösen tetszik, hogy Baekhyun, aki egész eddig erős volt és arrogáns, a fejezet végére totál összetörik. Ez a rész kiválóan alkalmas arra, hogy mutassatok valamit a karakterek jelleméből és kitűnően sikerült. Az elején mondtam, hogy a két karakter elég hasonlónak tűnik, de lassan kezd végre számomra is elhatárolódni a jellemük. Baekhyun sokkal sérültebbnek tűnik mentálisan, mint Jongdae és így hamarabb ki is készül, és végre azt is megtudjuk, hogy az elzárkózott személyiségének az az oka, hogy nem kapta meg gyerekkorában a kellő szeretetet a családjától és így csak saját magára akar számítani. Szegény. Aztán az annyira hihetetlenül emberi volt, ahogy kínlódott Baekhyun, hogy mi van, ha ez a testcsere (bocsánat, elmecsere XD) okkal történt, mert valamin változtatnia kéne az életében? Komolyan magamra ismertem Baekhyunban, mikor velem valami rossz történik, első dolgom arra gondolni, hogy ezt azért kaptam, mert szar ember vagyok és valamit máshogy kellett volna / kéne csinálnom. Szal jellemrajz csillagos ötös. Aztán ott van Jongdae, aki kiszúrja, hogy Baekhyun mintha sírna, és őrlődik magában, hogy vigasztaljam, ne vigasztaljam? Ez is nagyon emberi volt, totál a helyébe tudtam magam képzelni, ahogy gondolkodik, hogy ha most odamennék, akkor Baekhyun elhajtana, meg nem is biztos, hogy oda kéne mennem hozzá, mert így lerántom a leplet a gyengeségéről, és az kínos mindenkinek, meg különben is, mégis hogy vigasztaljam meg? Szóval inkább hagyja a francba magában sírni, és tényleg ez volt a legjobb választás a részéről... Az a hasonlat pedig, hogy "én pedig kezdtem magam úgy érezni, hogy egy olyan ajtón akarok (vagy nem) kopogtatni, amin még kilincs sincs", eszméletlenül tetszik, nagyon illett ide, jól megragadja a dolog lényegét, csillagos ötös! Jongdae messze nem olyan köcsög, mint amilyennek mutatja magát, és szerintem jobban megértik egymást Baekhyunnal, mint az először hinnék, csak nem akarják egyelőre... XD
Viszont azt kicsit sajnáltam, hogy a Yixing-Jongdae találkozás ilyen futó volt. Én igazából Yixing helyében a szobámba zárkózva vártam volna, hogy elvigyenek a rendőrök mint erőszaktevőt (még ha nem is érteném, miért vagyok az :'DDD), vagy addig nem mozdulnék el Baekhyunék szobájától, amíg el nem rendezem ezt az egészet. Szóval kicsit fura volt nekem, hogy Yixing ilyen fene nyugodtan viselte ezt az egész megmagyarázhatatlan furcsaságot, és nem is igazán követel magyarázatot sem... Yixing egy angyal, mint mindig... :'D És Jongdae egy kis segg volt, hogy nem mondta meg Baekhyunnak, hogy mit beszélt Yixinggel, és igazából nem is nagyon értem, miért nem mondta el, semmi olyat nem beszéltek. :'D
TörlésÉs ha már Yixing, Baekhyun még magának se meri bevallani, hogy szereti, mert fura neki, hogy ilyen lehetséges lenne. :'D Tökre sajnálom Baekhyunt, ez is a múltbeli sebei miatt van...
Aztán a legújabb fejezet már jól kezdődik, Jongdae úgy esik ki az ágyából, és felveszi Csonyál telefonját, mert eszébe se jut, hogy most Baekhyun testében van, és beleflegmáskodik, Chanyeol meg azt veszi le az egészből, hogy EGYÜTT VANNAK BAEKHYUNNAL... :'DDDD Ezt le nem mossák magukról, hiába mentegetőzik Baekhyun Jongdae testében folyton azzal, hogy csak elkérte Baekhyuntól a leckét XDDDDDDD Egyre nagyobb szarban vannak, és csak egyre mélyebbre és mélyebbre merülnek, és én irtózatos jól szórakozok ezen... :'DDDD
Ezután jön annak a leírása, ahogy Baekhyun felébred és elmegy kajáért. Ez a rész nagyon tetszett, mert csempésztetek bele végre leírást, és nagyon átélhető volt Baekhyun felkelés utáni kínlódása. (Éssss ezen a részen kívül végre azt is megtudtuk, asszem talán Jongdae-től, hogy a folyosón piros a linóleum XD) És ha már leírások, tetszik, hogy mindig adtok apró infókat a karakterek testi adottságait illetően, pl hogy Jongdae-nek durvább, Baekhyunnak meg puhább a haja, Jongdae-nek csontos a keze és keskenyebb a csípője, mint Baekhyunnak, stb.
További jellemrajzot lehet még az öltözködéssel és ruhákkal kapcsolatban felfedezni, Jongdae a rendmániás, precíz, piperkőc figura, akinek nem mindegy az se, hogy egy hajszála hogy áll és divatosabban öltözik, mint Baekhyun, Baekhyun meg trehány és nem öltözik olyan igényesen, mint Jongdae, sőt esernyőmintás pulcsija (!!!!! XDDDDDDDDDDDDDDD) van XDDDDD Na de az, hogy Baekhyun megdugná saját magát is? Wtf? XDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Azt megnézném, komolyan, hölgyek, olvasnám szívesen, ahogy egymás testében dugják meg egymást... :'D
Aztán azon már majdnem sírva fakadtam, hogy már így is elég mélyen úsznak a kakiban, és erre még képesek lesznek Joonmyeont is belekeverni. :'DDDDDDDDDDDDD Ők nem érzik, hogy nem biztos, hogy jó lenne még egy emberrel többet belekeverni ebbe a kalamajkába? XDDDD Mert szerintem ha tényleg Joonmyeonra hivatkoznak majd, abból a későbbiekben, mikor Joonmyeon visszatér, oltári égés lesz. :D És megszólal Baekhyun, hogy "Úgy örültem az ötletemnek, mint egy kisiskolás, ha egy csillagos ötöst kap." XDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
És ajajaj, Baekhyun, nem kellett volna meginni azt a joghurtitalt, elrontottad vele a gyomrod. :'D Jongdae laktóz intoleráns talán? :D És ebből már megint baj lesz, tekintve hogy érkezik Csonyál lángoló szemekkel, és ez semmi jót nem sejtet, szerintem Jongdae Baekhyun testében kapni fog... :'DDDDD Szegény Jongdae, ez a testcsere még a végén tönkre fogja tenni a barátságait...
Egy szó mint száz, nagyon élveztem ezt a két fejezetet, egy élmény volt ezeknek a kínlódását olvasni. XDDDD Tetszik, hogy egyre inkább kibontakozik a karakterek jelleme (és hogy elkezdődött Baekhyunban egy jellemfejlődés), hogy kezdenek beindulni az események és hogy több leírást olvashattam, de azért még kíváncsi lennék egy kicsivel több leírásra. XDDD Várom a következő fejezetet. :<
(Viszont nem tudom már, melyikőtök írta azt, hogy "önkénytelenül", de az "önkéntelenül"!)
Megérkeztél, de örülünk neked~ *-*
TörlésMikor megláttam ezt a hosszú véleményt, azt hittem, eldobom a telefont a kezemből, komolyan mondom. :'D Mindig nagyon hálás vagyok, hogy ilyen sok időt rászánsz a véleményírásra, én pedig ezt mindig próbálom viszonozni, reméljük, sikerül majd. :)
Szóóóóval, igen, így van, végre haladtunk egy kicsit a történettel, de úgy gondoltuk, az első nap nagyon lényeges, és meg akartunk mutatni nektek sok mindent - meg aztán, húzni is akartuk, hogy a végén Baek ki tudjon szegény borulni, Jongdae meg azt csinálja, amit. :)
Haha, hogy mi is történt a múltban Jongdae és Yixing között, igazából, nem akartam/akartuk eltitkolni, de majd kiderül, hogy miért is akarja távol tartani magát JD Yixingtől. ^^ Ne számíts olyan nagy dologra, inkább csak egy kissé gyerekes viselkedés, de többet nem mondanék erről. :D
Igen, a humoros részek. xD Mi is jót szórakoztunk azokon írás közben, szóval boldogak vagyunk, ha te is. ^^ Inkább Baekhyun a poénosabb, de ez amúgy az életben is így van, vagyis én én nem nagyon tudok vicces dolgokat írni, ha mégis, akkor ez egy-két poén, de nem több. xD Kiri nagyon jó ebben, szóval rám ne számíts ilyen téren, ez az ő területe. :'D De majd igyekszek, hogy egy kicsit Jongdae is legyen viccesebb figura, vagy mi. ^^ Az viszont lényeges, hogy mindenki tudott arról, hogy Yixing és Baekhyun kavarnak, csak Jongdae nem. ;)
Igen, így van~ :3 Baekhyun eléggé labilis az érzelmek terén, aminek, ahogy te is írtad, természetesen megvan a maga oka. ^^ Boldogok vagyunk, hogy ezt írod, mert ez a fejezet, személy szerint, nekem is nagyon tetszett. Tényleg mutattunk mind a ketten egy olyan darabot a karaktereinkből, amit eddig nem, nekem nagyon tetszett, szerettem írni. *-* Baekhyunnak meg kellett egy ok, ami miatt vissza tudja magát fogni, nem tudja, hogy miért történt ez, így válaszolt magának és próbálja ehhez is tartani magát - aztán majd meglátjuk, hogy sikerül-e neki. :D De erről persze Kiri jobban tudna mesélni~ ^^ Ha Jongdae is nagyon tetszett, akkor én meg egyenesen szárnyalok~ *-* Haha, hát, lesznek itt még dolgok vele és Baekhyunnal, de majd idővel minden kiderül. :D
Ah, igen... Jongdaekém még nincs felkészülve Yixingre, csak úgy összefutott vele nagy hirtelen, azt sem tudta, mit kellene mondania, össze volt zavarodva, így inkább gyorsan elintézte a dolgot. ^^ Lesz még elég sok jelenetük együtt, akkor majd jobban meglesz a feeling. ^^
Haha, az a telefonhívás... xD Gondolkodtam rajta, hogy ki legyen a vonal túlsó végén, de végül csak Chanyeolra esett a választás, mert ez így még több galibát okoz. :D Örülünk, ha te ezen jót szórakozol - hidd el, mi is. :D
Igen, mostanában figyelünk erre, és mindig csempészünk bele leírást is. ^^ Jaj, ne tudd meg, mikor Kiri írta, hogy piros a linóleum, már akkor szörnyülködtem, szóval Jongdae az én gondolataimat vetíti ki. XD Igen, egyre több dolog derül ki róluk, és majd csak most látszik meg igazán, hogy mennyire mások is. :D Én imádom JD karakterét, mert nagyon hasonlít rám - én is nagyon piperkőc vagyok, utálom, ha valami nem jó rajtam, vagy nem passzol össze, szóval... Igen. :D Baekhyunról most nem nyilatkozok, de imádom őt, amilyen kis trehány, meg kis "ízlésficamos", ahogy JD mondaná. xD
Oh, édes, drága Junmyeonom~ *-* Hát, én már alig várom, hogy a képbe jöjjön, elég nagy szerepe lesz, de hogy mi, azt persze nem árulhatom el. :D Amúgy meg, egyel több vagy kevesebb, mit számít már nekik? Meg aztán, mindig azt a legkönnyebb belekeverni, aki nincs ott. xD
Hogy miért is kellett a mosdóba rohannia Baeknek, és hogy Csonyál (ÉN IS ÍGY HÍVOM XD) mit is akar, a következőből kiderül, biztosan tetszeni fog. ;)
Igyekszünk egyre több leírást használni, meg sietni a folytatással, csak most nem volt időm írni, sajnos. >< De jön a folytatást, amint lehetséges~ :3
Köszönjük, hogy írtál, azt a szót pedig megnézzük. ^^
Letty-chan ^^
Ui.: Elnézést az elírásokért~ TwT
Elolvastam az eddigi összes részt! Chen Baek párosról még nem igazán olvastam, úgyhogy meglepett. Az alapsztori kissé klisésnek tűnt az elején, de mivel remek az írási mód és a sok belső monológ, így nem unalmas. Rengeteg emberi érzelmet és cselekményt írsz le. Tetszik, hogy minden apró mozzanat le van írva, például a szeme csillogása, a csontos keze stb. Egyértelműen azt sugallja h valaki tényleg kívülről látja magát, nem tükörből. A szereplők személyisége ahogy haaldunk előre valóban egyre jobban kiélesedik, két teljesen eltérő személy, akit azért bizonyos apró dolgok összekötnek (tanóra, kollégium, Yixing). Szinte mindent leírt előttem Nárcisz, nincs is értelme kommentelnem már xD Én mondjuk a testcserével kapcsolatos asszociációt emelném még ki. Teljesen emberi gondolkodásmód, hogyha az emberrel valami rossz történik, akkor azonnal negatív dolgokhoz köti, és érdekes mód a sors is ilyenkor olyan fényben mutatkozik. Hozzátenném, hogy itt nem csak a sors, hanem egy istenmotívum is megjelenik, tehát több oldalról közelíti meg a dolgot a főszereplőnk. Ebből fakadva pedig mindent leképez jelenlegi életére. Az, hogy változtatni kéne az életén valószínűleg nem elsőnek jut eszébe. Feltételezem, néha elgondolkodott ezen, különben nem jött volna számításba nála ez az alternatíva. Ennek ellenére megrémíti a tény, hogy a másik testében élve, érintkezve másokkal kelljen élni. Jelentős jellemfejlődésre számítok, mint magánéleti mind szociális élet terén. A többit nem írom le mert Nárcisz előttem már mindent leírni, nem is értem minek kommentelek XD
VálaszTörlésSzia! :)
TörlésMár most az elején közlöm: KETTEN írjuk a ficet! Kirichan és én, avagy Letty-chan. Ha esetleg tudod, elnézést, de ez a mondatod arra engedett következtetni, hogy azt hiszed, csak egy író van: "Rengeteg emberi érzelmet és cselekményt írsz le. " Szóval ez egy szerepezés, ketten írjuk, legközelebb kérjek, figyelj erre, mert nem esik jól szerintem egyikünknek sem ezt olvasni. ^^ Nem bántásból, tényleg, csak a tény, az tény. :)
Szóval, mi is egy olyan párost próbáltunk keresni, amiről még senki nem írt, így emellett döntöttünk. *-* Én nagyon szeretem ezeket ketten, meg persze Kiri is. ^^ Igen, elég sokan feldolgozták már ezt a testcsere-elmecsere dolgot, de mi mindenképpen különlegesre akartuk, vagy inkább pont az, hogy teljesen reálisra. :D Örülünk, ha nem tartod unalmasnak. :3 Így van, nagyon különbözőek, és egyre jobban bontakoznak ki, de hát ez direkt ilyen, csak nem lőhetünk le minden érdekes dolgot a legelején. :D Nagyon örülünk, ha tetszett az alaptörténet, mindig is reálisan próbáljuk átadni a dolgot, ahhoz képest, hogy elvégre fantasy. ^^ Sok minden fog történni, majd meglátod, de izgalmas lesz. ;)
Köszönjük szépen a véleményt, reméljük, legközelebb is látni fogjuk a neved, mert nagyon örültünk neked ám. :3
Letty-chan ^^
Szia! Nem akartalak megbántani Titeket, elég este volt már mikor írtam a hozzászólást, és ezért írtam egyes számba, elnézést kérek érte. Kirichan oldalára sűrűn járok és ott is volt, hogy közös ficchez egyes számba írtam, de nem rossz szándékból, csak lehet jobban a számra jön így néha. ^^ De majd próbálok erre figyelni.
TörlésRemélem hamarosan kapunk új fejezetet, mert hiányzik a kis lelkemnek a folytatás :D
Szia! :)
TörlésOh, rendben, megértem én, akkor legközelebb már tudni fogom/fogjuk. :3 Semmi baj nincsen, csak jobb ezt tisztázni, tudod. ^^
Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem volt friss, az én hibám, ugyanis érettségiztem. >< De most már vége, szóval hamarosan visszatérünk, még egy kis türelmet kérnénk a kis lelkedtől. :3
Letty-chan ^^